Volt már olyan hogy általánosban beleszeretettek egy fiúba/lányba és még mindig több éven át szeretted/szereted?

Nekem volt egy olyan barátom, akivel 7-8.ban bujkáltunk a nyilvánosság elől. Ő volt a suli legrosszabb gyereke, többször bukott, cigizett, füvezett, stb, ami abban a korban illik. Ma már csak barátok vagyunk, nem is igazán beszélünk, de tudom, hogyha segítség kéne, és tudna segíteni, bármikor felhívhatom és én is ugranék, ha szüksége lenne rám. Szeretem még ma is, de nem úgy, mint akkor.

20/L

Volt. Általános után 2-3 évig nem kerestük egymást, aztán újból összetalálkoztunk, és még 6 évig tartott a kapcsolat.

A felnőtt világban való érvényesülésről (pl. anyagiak fontossága) nagyon más elképzelésünk volt, főleg emiatt váltak külön az útjaink.

Volt egy srác, aki, mint utólag kiderült általános iskola alsó tagozat óta oda volt értem, de csak kb 10 évvel később merte elmondani, mikor egy helyen dolgoztunk, és egy nap együtt mentünk haza.

Sőt, még akkor is úgy "mondta el", hogy a kezembe nyomott egy szerelmes levelet, hogy ezt valaki küldi nekem, de majd csak otthon olvassam el. Abban írta le részletesen, hogy a hosszú éveken át miket érzett, pontosan emlékezve, leírva olyan eseményeket, amiknek én nem is tulajdonítottam jelentőséget. Hogy már attól is remegett a lába, ha rámosolyogtam.

Szegény, nagyon sajnáltam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire félénk és ennyire oda van értem. Ha előbb elmondja, talán lett volna valami köztünk, mert nagyon klassz pasi volt amúgy. Csaképp eszembe se jutott soha, hogy tetszem neki. De amikor kiderült, már komoly barátom volt, aki később a férjem is lett.

hát ilyen is van