Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet attól iszonyatosan szenvedni, hogy nincs senkim?
Huszonnyolc éves vagyok, egyedül lakom. Régebben több hosszabb és rövidebb kapcsolatom volt, ebből talán egyre mondanám, hogy igazán jó volt. Most már jó ideje tök egyedül vagyok, és sokáig élveztem is, aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy jól esne már egy állandó partner. Ez a dolog mostanra odáig fejlődött, hogy szinte megőrülök az egyedülléttől. Úgy érzem magam, mint egy árva kisgyerek. Testileg és lelkileg hiányzik a partner. Próbálok ismerkedni, amennyire lehet, de nekem kevés ember felel meg, és az igényeimből nem tudok leadni, és tudom, hogy nem is kell. A társkereső oldalaktól sikítófrászt kapok.
Tulajdonképpen arra lennék csak kíváncsi, hogy ti éltetek már meg ilyen szenvedést a pártalanságtól?
nem követelmény rendszer; én olyan emberhez vonzódom, amilyet korábban leírtam. máshoz nem tudok, és nem is akarok. akárkihez nem. és még így is, hogy szenvedek, azt mondom, hogy nem fogok méltatlan kompromisszumokba bocsátkozni. és nem egy akárkit akarok magam mellé, hanem egy olyat, akire érdemes várni. ha akárkit akarnék, az már sokszor meglett volna. és ne felejtsük el, hogy csak olyat akarok, aki iránt vonzódom igazán. jártam már olyannal, aki nagyon megfelelt, csak épp nem szerettem. egy évig tartott, és közben teljesen tönkrementem lelkileg. depressziós lettem, mert nem akartam elhagyni, mert neki nagyon rossz lett volna. viszont csak úgy voltam mellette. aztán nagy nehezen mégis elhagytam. soha többet nem akarok olyannal járni, akit nem szeretek igazán, mert csak fájdalmat okozok neki, magamnak meg szenvedést.
egyébként nem a szőke herceget várom fehér lovon, csak egy megfelelő embert. érzékeny vagyok bizonyos tulajdonságokra, és ez nem külsőséget jelent, vagy olyan dolgot, amin lehet változtatni (pl. sieljen), hanem szellemi és érzelmi tulajdonságokat értek alatta.
Szia!
Én 24 vagyok és ugyanez kínoz!
Úgy érzem nem vagyok egy szerencsétlen,buta,értéktelen ember és szeretném,hogyha az,aki mellettem áll se lenne az!
Sokan úgy vélik beképzelt vagyok,magasan hordom az orrom és nekem még az Atyaúristen se felelne meg,pedig úgy érzem semmi többet nem várok el egy férfitól,csak ami bennem is megvan!
A külsőségek alapján már nem ítélkezek,csak legyen abban valami plusz,amihez tudok kötődni,pl. a mosolya,a hangja,az okos nézése!
Kevés őszinte ember van a világon,igyekszik mindenki megjátszani magát és talán pont ezért nem ismerjük meg igazán a másikat,az értékeit,mert nehezen nyitnak és a kutya se bajlódik,pedig lehet az lenne az az 1,aki kincset ér!
Én is olyan helyen találtam rá erre egyszer,olyan felszín és viselkedés alatt,amire álmomban se számítottam volna és bár tudom,hogy erre újra meglenne az esély,mégse ásom bele magam semmibe se,amiről úgy érzem 1.re,hogy nem megy.
Tudom,hogy hamar leírom az embereket,és ez nagy hibám!
Azt írtad eleged van társkeresőkből,internetből!
Én megpróbálom még kétszer:
1. verzió: regisztrálok egy oldalon,csak név,évszám,csak,ami tényleg elngedhetetlen és vadászok!
Engem se szedjen fel senki,én vadászok,én keresek,én irányítok,kevesebb csalódás ér!
2.Írok egy komoly jellemzést magamról,ki vagyok,mi vagyok,őszintén,beleírom a lelkemet is,ha egy hétbe tellik is,vagy kettőbe!
Nem tudom Te,hogy kerestél eddig,nekem ezek ugrottak be!
Végső soron,ha nem megy Neked se,meg nekem se,akkor összetesszük amink van és két nő,akinek "senki" nem elég jó,belevág együtt a "pasiszerzésbe",majd végső csalódásunk esetén egymásba szeretünk és mi leszünk gyarantáltan a két tökéletes!!!!!!!!!!!!!!!
Jó ötlet, hogy a mások magányos csajszival barátkozzatok össze!
De: ha 2 nő együtt tölti idejét, az ne a pasiszerzésben illetve a pasik kitárgyalásában merüljön már ki!!! Annyi mindent lehet csinálni, amit pasival sokszor nem is: pl. színházba, kiállításra expasijaim el nem jöttek volna velem, többségüket 7 lóval sem lehetett volna elhúzni, a barátnőmmel meg mindenhol ott vagyok, ami érdekel. Régen is fárasztónak tartottam az olyan nők társaságát, akiket szemlátomást zavart, ha nem voltak jelen pasik, illetve nem tudtak másról beszélni, csak a pasikról.... Juj, akkor már menekülök! Nem ennyiből állunk, még ha egyes női magazinok szerint más sem érdekli a nőket.
Persze könnyebb lehet elviselni a pasi nélküliséget, ha az embernek van barátnője vagy családtagja, akihez legalább hozzászólhat, elsírhatja a bánatát, örömét és főleg közös programokat csinálhatnak. De ha nincs??
A netes ismerkedéstől engem is a hideg ráz...
30 éves vagyok, én is vágyom egy férfira, egy társra...
Nagymamám szerint ráérek még "szenvedni" egy férfival, munkatársam szerint bulizzak, hapsizzak... Csak egy idő után az ember lányát a bulik, a flörtök nem elégítik ki, megbízható kapcsolatra vágyik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!