Még 3 hónap után is kínlódok, ez "normális" dolog?

Ma van 3 hónapja, hogy szakítottam a barátommal, és még mindig nagyon fáj.

Nem vagyok depressziós, az iskola, ha feladat van, el tudja terelni a figyelmem. Vannak programjaim, életem, eljárok ide-oda, ismerkedem emberekkel.

De 3 hónap után még mindig sírok miatta időnként, és nagyon hiányzik. Minden nap az eszemben van, úgy nap nem tellik el, hogy ne gondolnék rá. Most már egészen jól alszom, de még mindig hetente többször felriadok az éjszaka közepén, egy vele kapcsolatos álomra, vagy csak arra a gondolatra, hogy már nincs ő nekem. Reggelente is ezzel az érzéssel kelek, vagy hajnalban ébredek erre.

Lenne, aki érdeklődik irántam, viszont érzem, hogy egyelőre képtelen vagyok új párkapcsolatba belekezdeni.

23 éves vagyok, ez az első komolyabb szakításom.

Normálisak ezek a dolgok? Nektek mennyi idő kellett, hogy újra úgy éljetek, hogy már nem hiányzott a másik, és tudtatok jó szívvel új párkapcsolatba belemenni?