Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Még 3 hónap után is kínlódok, ez "normális" dolog?
Ma van 3 hónapja, hogy szakítottam a barátommal, és még mindig nagyon fáj.
Nem vagyok depressziós, az iskola, ha feladat van, el tudja terelni a figyelmem. Vannak programjaim, életem, eljárok ide-oda, ismerkedem emberekkel.
De 3 hónap után még mindig sírok miatta időnként, és nagyon hiányzik. Minden nap az eszemben van, úgy nap nem tellik el, hogy ne gondolnék rá. Most már egészen jól alszom, de még mindig hetente többször felriadok az éjszaka közepén, egy vele kapcsolatos álomra, vagy csak arra a gondolatra, hogy már nincs ő nekem. Reggelente is ezzel az érzéssel kelek, vagy hajnalban ébredek erre.
Lenne, aki érdeklődik irántam, viszont érzem, hogy egyelőre képtelen vagyok új párkapcsolatba belekezdeni.
23 éves vagyok, ez az első komolyabb szakításom.
Normálisak ezek a dolgok? Nektek mennyi idő kellett, hogy újra úgy éljetek, hogy már nem hiányzott a másik, és tudtatok jó szívvel új párkapcsolatba belemenni?
válasza:Meddig voltatok együtt?
nekem volt egy fiu akivel nem sokáig 3 honapig jártunk. és nagyon váratlanul szakitott velem. rettentő nehezen tudtam elfelejteni. 3-4 honapig rá sem tudtam nézni más fiura. aztán összejöttem egy fiuval és vegülis vele sikreül végleg elfelejtenem. már több mint 2 éve együtt vagyunk. add meg a lehetőséget másnak. én hiszek abban h valakit csak valakivel lehet elfelejteni. és nem feltétlenül flejtősnek kelle gy fiu találni nehogy ogy értsd hanem valaki mást akit szerethetsz:)
Fél évig tartott a kapcsolat, de előtte is ismertem már 4 hónapja... úgy mondanám, hogy 10 hónapig nagyon fontos szerepe volt az életemben.
Lehet, hogy az a gond, hogy akikkel eddig ismerkedtem az elmúlt pár hétben (semmi más nem volt, csak 1-2 találkozó), azok az emberek nem fogtak meg annyira. Talán igazad van, és ha felbukkana más, akit legalább annyira meg tudnék szeretni, mint őt, akkor már nem is hiányozna.
válasza:Normális. Legalábbis szerintem. 2típusú ember van. Az egyik a lesz@rom, a másik érzelmesebb beállítottságú.
Velem 1,5 éve szakított a barátom, de még mindig nem bírtam kiheverni. Azóta már próbáltam mással is, de nem lettem szerelmes, nem ment.Nem voltam boldog. Ha valami hírt hallok felőle egyből rossz kedvem lesz és elkap a szomorúság.
Ellenpéldának ott az egyik ismerősöm. 6év után kidobta a barátja. Erre neki 1 hét után új kapcsolata lett. És minden happy, minden jó..Nem is látszik rajta h fájna neki. Pedig ők 6 évig voltak együtt. Nekem meg "csak" 3 éves volt a kapcsolatom.
Valaki így kezeli, valaki úgy. Én örülök neki,hogy vannak még ilyen lányok,mint Te. Akik nem k.rvák, és akikre mi nők büszkék lehetünk. A mai világba nem sok olyan csaj van, akit igazán megvisel egy szakítás. Úgy veszem észre hogy a nagy többség azt az elvet vallja,hogy "majd jön másik" és ennyi.
De megnyugtatlak, idővel tompulni fognak az érzéseid. Nem lesz ennyire "durva". Persze nem tudom,hogy mennyire szeretted a fiút....Mert magamból kiindulva...azóta se voltam olyan szerelmes,mint belé. És néha elkeseredek,hogy lehet már nem is fogok senkit sem úgy szeretni.
Sok sikert a felejtéshez. Fel a fejjel. Mindenkinek különböző az az idő, amire "elfelejti" a másikat. Magadnak kell megnyugodnod, és elterelned a gondolataid. Remélem jobban leszel :)
válasza:Utolsó, te akkor ezek szerint minden kapcsolatot megszakítottál vele?
Én egy ideig azt hittem, tudok a barátja is lenni, de nem ment. Éreztem, így soha nem fogok túllépni rajta, ezért 3 hete én is minden kapcsolatot megszakítottam vele. ... De nagyon nehéz... hiányzik, és sokszor erőt kell venni magamon, hogy ne keressem újra. De hosszú távon talán így lesz a jobb.
Kezdem belátni, hogy ha az egyik fél még mindig párjaként szereti a másikat a szakítás után, akkor ott nem működik semmi további barátkozás, és kapcsolattartás. Nálam legalább is..
válasza: válasza:ha odáig eljutsz , hogy képes vagy megszakítani vele minden kapcsolatot az már egy jó irány
bár rettentően tud fájni
hiszen akarva akaratlanul is rá gondolsz , hiába nem látod mit csinál , néha előjön az , hogy vajon mi lehet vele......
talán az a legszörnyűbb az egészben - és erre kell gondolni - hogy te hiába gondolsz rá , ő már nem gondol rád
ezt a legnehezebb feldolgozni , meg hogyha te elmész örökre , és mivan ha egy idő után ő mégis rád vágyik ?
szóval nagyon nehéz erőt venni magunkon
de muszáj tovább lépni
kegyetlen érzés , de muszáj
válasza:10:15-ös vagyok:
Látom nagyon sokan vannak hasonló helyzetben. Ugyanolyan rossz férfiaknak/nőknek egyaránt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!