Miért érzem ezt iránta, mi ez az érzés?

Az első nagyon mély nyomot hagy az emberben, első barátnőm 14évesen volt, és ugyan már volt 1-2 nála sokkal komolyabb is, a mai napigg görcsbe rándul a gyomrom ha meglátom (amúgy mi jó viszonyban maradtunk), ez szerintem egy tök természetes dolog, és a jelenléte/hangja/látványa fölébreszti benned azokat az érzéseket, hogy igen, ő volt az első akit tényleg nagyon szerettem..

Az más kérdés, hogyha emberileg is ilyen szinten le szar téged, akkor nem érdeme tovább kínlódnod vele, jobb is ha nem lesztek "jó viszonyba, koncentrálj az új csajra, és felejtsd el a régit!

Sok sikert!

ez nem igaz, mert én az elsőre nem emlékszek annyira, mint az utolsóra, vagy arra, ami a harmadik vagy negyedik volt, ez nem attól függ, hogy kivel vesztetted el, vagy kit szerettél előszőr, ez csak időrend, a minőségen van a lényeg, hogyk ivel volt hosszabb, tartalmasabb kapcsolatod, kit szerettél jobban, kiben csalódtál a legjobban

te nem őt szereted, hanem azt akinek hitted őt, aki régen volt, vagy csak egy ideált szeretsz, vagy félsz h nem lesz más

neked szeretet kell és önbizalom

lehet az első felejthetetlen, de attól még nem azt jelenti hogy fontos, és h nem tudsz kiszeretni belőle

pl én sose voltam senkibe olyan szerelmes eddig mint a mostani jelenlegi barátomba, és ő sem volt senkibe annyira szerelmes mint belém, pedig neki tovább tartott belém szeretni, első kapcsija régen volt, és két és fél évig voltak együtt, akkor nagyon szerette a lányt, de már rég kiszeretett belőle, sőt a csaj is megváltozott azóta, ap árom ízlése is megváltozott azóta, más a gondolkodása,

utána csak egy kettő nagyon rövid kapcsolata volt, legtöbb esetben a párom szakított, de nem egym ásik nő miatt, hanem mert megcsalta az akkori barátnője, ahoz képest h a csaj kavart félre, a párom dobta, mer nem tudott benne bízni, csak szenvedett mellette, adott egy esélyt a csajnak, de csak azért mert könyörgött, elcseszte, nem volt neki fontos a párom már, aztán párom dobta őt,

utána már csak barátságot érzett iránta, most már azt sem, nem tartják kapcsolatot

tapasztalatokat gyűjtött azzal al ánnyal, akkor még suliba jártak, volt egy két élményük, csak hozzá tudott viszonyítani minden kapcsolatát

előttem két és fél évig nem volt senkije

és fél év alatt többet érzett irántam mint volt barátnője iránt a két és fél év alatt annó

eleinte én voltam féltékeny mikor mesélt róla kapcsink elején, most már úgy vagyok vele, h megbízok benne, mer lett kis önbizalmam, most fordult a kocka, már ő az aki féltékenyebb

én vagyok az első akivel össze akark öltözni, nem házasságpárti de engem feleségül venne, és velem tervezi előszőr azt h szeretne majd kisbabát :)

ja, eddig zűllős bartnői voltak, meg ublizósak, mindig haverokkal csavarogtak, meg lúgtak suliból, most dolgozó emberek vagyunk, nem járkál serhova, nem issza részegre magát, mivel megoldódtak családi konfliktusai is, most kiegyensúlyozott kapcsolata van velem, most szerelmes, most van pénzünk, sőt sok haverját lekoppintotta akik füveznek, és a rosszba mennek bele,

állandóan csak velem akar lenni, inkább játszik, vagy filmet néz velem, vagy sétálunk stb minthogy elmenjünk koncertre, vagy akárhova is nyaralgatni

igazából engem sokkal jobban megviselt az h volt pasimmal mikor szakítottam nagyon összetört, a sajnálat mait éreztem iránta nagyon fájt, nagyon szeretem emberileg, nem vagyok belé szerelmes, de az elején úgy voltam vele, hogy ez a barátság erősebb és a sajnálat, meg a gondoskodás utáni vágyam, mint a szerelem mait a jelenlegi társam iránt érzek

de hála az égnek az exem rendbejött, ismét felvettük a kapcsolatot, másik városban talált végrem unkát, lakhelyet, barátnőt

minden szuper

lelkiismeret furdalásom sose volt, csak jobban fáj nekem az ha mások szenvednek, mintha én magam szenvedek