Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy mutassam ki a mozgáskorlátozott barátnőmnek, hogy többet ér mindennél?
Hú, hát nem hittem, hogy van még ilyen ember a világon! Le a kalappal előtted, igazán szép, és ritka dolog, amiket írtál, és amiket érzel! A barátnőddel kapcsolatban: Ne sündörögj körülötte, hagyd h ő mozogjon a kerekes székkel, ne ugorj rögtön oda, hogy segíts neki, amikor fel akar állni. Ha így teszel, azt érzi majd, hogy egyedül nem képes rá. Senki se szereti belátni, hogy segítségre szorúl, főleg egy 21 éves lány. Emellett viszont szentelj rá sok figyelmet, ne szavakkal, hanem tettekkel érezze azt, amit te leírtál nekünk. Amikor együtt vagytok, csókold meg a lábait, mondd neki hogy milyen sokat jelent neked, hogy boldoggá tesz, stb. Ne mondd neki, hogy kivételes, mert akármilyen kedvesen mondhatod, ő félreérti és nem kivételest hall, hanem mozgássérültet. Ez érthető, hiszen úgy gondolom, kissebb depressziója lehet. Fontos hogy azt a falat törd át, és a családja is igyekezzen hozzá közelebb kerülni. Nem szabad, hogy magába gubózzon. A megnevettetés tényleg nagyon jó ötlet, az eloszlat minden gondot, még ha csak egy pillanatra is, de amikor nevet, felhőtlenül boldog, ez biztos!
Minden jót kívánok nektek!!
21:32-es hozzászóló...Nagyon szépen köszönöm, a tippeket megfogadom, és bizony van még ilyen ember... Lehet, hogy kevesen vagyunk, de még nem fogytunk el teljesen:)
Amúgy otthon,meg rövid sétáknál mint írtam,nem kell neki, csak ha hoszabb útra megyünk,de akkor természetes, hogy visszük...Általában nem futkosom a lába alá, hagyom, hogy ő csinálja, csak ha kér, akkor szoktam segítséget adni neki, vagy látom, hogy kell neki, de ez miatt már nálunk nincs zűr, már kéri, hogy segítsek, el is fogadja, ez nekem sokat jelent. Általában csendesebb helyeken sétálunk, ahol kevés az ember, tudunk beszélgetni, és viccelődni...Természetesen látom, hogy romlik, az orvosa szerint még 5-6 hónap, és végleg kocsiba kényszerül...Azt hiszi, hogy nem fogok mellette maradni, bezárkózott, most inkább azzal van a baj...Jobban szeretem az életemnél, soha nem hagynám el.
21.32-es vagyok.
A nagypapámnak is ilyen gondja volt, de ő soha nem kényszerült kocsiba, igaz, világ életében bottal járt. Nincs más lehetőség? Más orvossal is beszéltetek ez ügyben? Nem lehet valahogy, valamilyen újabb műtéttel ezen segíteni?
Én mindenképp utána járnék ennek.
Az a helyzet, szerintem akármit mondasz neki, ő most fél, és nem hiszi, hogy maga mellett tud tartani Téged. Én
úgy gondolom, azt , hogy ő ebben higyjen, nem fogod tudni elérni. Kicsit később majd, ha esetleg tényleg tolókocsival tud már csak közlekedni, akkor jön rá, hogy Te még mindig ott vagy, és egy napon majd nagyon hálás lesz neked. Idő kell neki, is, hogy elfogadja ezt a helyzetet, nem is kevés.
Remélem még van lehetőség a javulására, még ha csak egy parányi is, akkor is meg kell próbálni.
Kedves 21:32-es:)
Utánajárunk,megnézzük mit hogy lehet, elvileg van egy műtét, amivel van esély javulásra, de azt nem tudom, hogy kell-e érte fizetni, s ha igen, mennyit...Max a kocsim tudom eladni, ha fizetős...Azt még nem tudjuk, hogy nincs-e még késő hozzá, holnap megyünk be a kórházba,ahol megnézik, hogy megnézzék, és meg tudják állapítani, hogy még időben vagyunk-e.:) A fejleményekről jelentkezem:)
Quote:holnap megyünk be a kórházba,ahol megnézik, hogy megnézzék
-És már fogalmazni sem tudok:)
Sajnos a műtétről le kell mondanunk:(
Köszönöm szépen a válaszolóknak,majd lesz valahogy...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!