Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, mit tegyek, ha én képtelen vagyok úgy nekiállni egy kapcsolatnak, hogy ne arra törekedjek, hogy egy életre-szóló lehessen?
Csak a lányok válaszát várnám.
Itt vagyok 25 évesen lassan és el sem jutok egy kapcsolatig most-már egy randiig sem..
Mindenki azt mondja hogy jóképű vagyok meg aranyos.. volt aki szerint "túl aranyos"..
Ennyi burkolt elutasítás után valahogy már magamban sem tudok hinni.Pedig kommunikatív vagyok, és nem vágyok másra csak hogy szerethessek végre valakit tiszta szívemből,és hogy valaki viszont szeressen..De mégis úgy érzem,hogy senki nem tud engem elfogadni valami nem stimmel velem ezek szerint..és már kezdek negatív lenni..pedig jön a tavasz,a jó idő én mégis szenvedek, magányos vagyok és úgy érzem ez így is marad.
Csak egy valakire volna szükségem és minden szeretetem az övé lenne, és meg sem fordulna a fejemben hogy elhagyjam, megcsaljam, vagy megbántsam..
Csak hogy boldoggá tehessem, ahogy tőlem telik.
Senkire nem számíthatok a családom távol él tőlem.
Remélem nem fárasztottam senkit le túlságosan..
Szerintem ilyen korban 20 felett már mindenki úgy áll hozzá, hogy abból életre szóló házasság legyen..szóval nincs ezzel semmi baj elvégre nem 16 éves vagy, hogy ne tervezhess hosszú távra.
A lényeg ne legyél görcsös..szerintem ez a baj.
Valójában nem görcsölök csak úgy érzem hogy teljesen fölösleges vagyok ebben a világban.
Egy akadálynak érzem magam amit érdemes kikerülni.
Érdekes, mert én pont mindig hosszú távra, azaz egész életre terveztem, hogy majd, ha lesz pasim, ő lesz a férjem, gyermekeim apja. Ezzel csak azt értem el, hogy a felém közeledő, kalandot kereső srácokat elhajtottam, mert tudtam, hogy nem úgy indítanak, hogy egy életre, hanem élj a mának alapon, ez nagy hiba volt részemről, ezzel csak azt értem el, hogy a mai napig nem volt barátom. Persze mellette voltak akik tetszettek, valottam már szerelmet is srácnak, ami így később kiderült inkább egy plátói szerelem volt részemről, meg azt is mondtam már egy másik pasinak, hogy nagyon tetszik, de képen röhögött, így 3-4 hónap után már azt sem bánom, hogy így alakult. Most értem el odáig, hogy nem tervezek semmit sem előre, mert felesleges, van is egy srác, aki tetszik, de én már eljutottam oda, hogy nem lépek, ha viszont közeledik valaki nem utasítom el, nem tervezek, hanem élek a jelenbe, bár tök depressziós vagyok amiatt, hogy tudom vele sem lesz semmi, pedig amikor először láttam iszonyat NEM tetszett, most mégis úgy érzem túl jó pasi ő egy ilyen magamfajta lányhoz.
Szóval tanácsolom, hogy természetesen mind amellett, hogy komolyan gondolod a kapcsolatot azzal, akivel kialakul, ne tervezz meg midnent előre, az élet úgyis mindent másképp alakít.
20/L
Igen ez a bajom nekem is. Együtt kéne éljek a magány gondolatával de nehezemre esik, és néha úgy érzem megszakad a szívem..
Plátói szerelemben meg nekem is volt részem sokkal több ilyen volt mint kapcsolat kezdemény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!