Hogy győzzem meg arról, hogy nem hazudtam, nem csaltam meg? Szeretem, nem akarom elveszíteni!

Előre szólok, hosszú lesz, de nagyon ki vagyok borulva, és szükségem van a tanácsaitokra.

26 éves lány vagyok. Tavaly nyáron jöttem össze a párommal, akivel már nagyon régóta szemezgettünk, csak egyőnk sem lépett. Én előtte találkozgattam emberekkel, de amint Ő belépett az életembe, megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, kivéve eggyel, de vele azért nem, mert lényegében a kollégám, és muszáj vele nap mint nap találkoznom. De a csókon kívül semmi sem volt köztünk előtte sem, utána meg főleg nem!

Így éltünk boldogan, nagyon hamar azon kaptam magam, hogy haza csak fél órákra járok, és minden este ott aludtam nála. Nagy ritkán, mikor hazajöttem hosszabb időre, msn-en beszélgettem ismerőseimmel (így koptattam le egy ismerősömet, csak sajnos-nem sajnos nem tudok bunkó lenni, így finoman próbáltam. Könyörgött, hogy találkozzunk, de nem lett belőle semmi sem.)

Úgy december körül jött egy kisebb krízis a kapcsolatunkban, sokat veszekedtünk, és hol Ő, hogy én pöccentem be agyilag. Akkor mondta a barátnőm, hogy miért nem találkozok egy sráccal, ő is szarban van a barátnőjével, és hátha jobb lenne más felállásban. Ellenkeztem, és nem találkoztam a sráccal, csak a barátnőmmel beszéltük ki a szitut msn-en. Januárban otthagytam a gépemet nála, külön felhasználófiókot csináltam neki, az enyém le volt jelszavazva (nem miatta, hanem a kiváncsi unokahugom miatt). Feltörte. Megtalálta az msn-beszélgetéseket (amit nem tudom hogy hogyan, mert egyszer elállítottam valamit, és nem simán a Dokumentumokba menti a gép),meg a régi képeimet. Aztán este elküldött haza. Rá két napra volt a szülinapom. Összeszedtem minden bátorságomat, írtam egy sms-t neki, hogy "Téged szeretnélek szülinapomra!". Nem válaszolt, így felöltöztem, és 1 órán keresztül az utcájuk elején álltam, hogy mikor jön haza. Jött is. Sírtunk, elküldött, utál, gyűlöl, nem akar látni, aztán mégis... összebújva aludtunk minden áldott este. A szabadidőnk 99%-át együtt töltöttük.

Szóba került, hogy rendesen odaköltözök, most hétvégén vittem volna a tévémet meg a dvd-lejátszómat, és az összes többi cuccomat. Gyereket, házasságot terveztünk, főleg én. Szombaton dolgozott, így én hazajöttem, két órát nem voltam csak itthon, de utána egyből siettem hozzá. Szeretkeztünk egy nagyot, majd ki akart menni cigizni, és én kértem, maradjunk még egy kicsit így összebújva, mert olyan nagyon rossz volt, hogy nem voltunk együtt. Erre ellökött magától, és kirakott.

Azóta kaptam hideget-meleget, olyan sms-ek formájában, hogy mocskos ribanc, dögölj meg, stbstb. Azt hiszi megcsaltam. Pedig nem. Hisz mindig vele voltam!!!

Csak az a baj, hogy a nemi szervén előjött jópár szemölcs, és ő ezt annak tulajdonítja, hogy megfertőztem valamivel. Rajtam semmi nincs. És az a durva, hogy miután összejöttünk, nem sokkal utána jött ki rajta, egy-egy először, de most már elég sok van. Már kistükörrel nézegetem magam, most várom, hogy mehessek a dokihoz, de ha rajtam is lenne, érezném. Csak sajnos ezt nem hiszi el nekem, mármint hogy ez ront a helyzetemen nagyon!

Nagyon tanácstalan vagyok, mert nekem Ő a nagybetűs IGAZI, aki a világot jelenti számomra, és mindenkinél, mindennél jobban szeretem!

Azt mondja, mindenki rólam beszél, hogy hány pasival feküdtem le, hány pasival keveregtem, míg vele voltam. Eggyel sem, csak vele! Viszont van egy olyan csaj, akinek a neve ugyanaz mint az enyém, és a becézésük is hasonló, és neki tényleg a nagyon sokadik pasija van már rövid időn belül, és az a csaj tényleg gáz már. Elképzelhető, hogy esetleg róla pletykáltak, csak az összetéveszthetőség miatt azt hitték, hogy én követtem el azokat a dolgokat, amit ő? (itt pl. olyan hasonlóságra gondoltam, hogy Hanna-Anna, persze nem ezek a nevek).

Kérlek segítsetek, nagyon ki vagyok borulva, és mindenféle túlzás nélkül mondom, úgy érzem magam, mintha kitépték volna a szívemet.

Előre is köszönöm, és bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikerült.