Másfél éve egy csajjal vagyok, de nem járunk, csak szeretkezünk és ő most többet akar. Mit tegyek?

És semmit de semmit nem érzel iránta?Már csak azért kérdezem mert énis ilyen helyzetben voltam csak a lány aki reménykedett.Mesélnél benned mi játszódik le?Mi tart visza hogy komolyabb legyen?

Szeretem, de nem szerelemmel, jó barát, de vannak olyan rigolyái, amit nehezemre esik szó nélkül tűrni. Úgy gondolom, hogy másfél év alatt már ki kellet volna alakulnia bizonyos szerelem-félének, de ez hiányzik belőlem. Bevallom, nincs kimondva, hogy nem találkozhatunk másokkal, vagy stb, de nehezemre esik visszautasítani az iránta érzett tiszteletemből azokat az esélyeket, amikkel élhetnék rajta kívül.

Értem.ÉS ha nincs veled vagy nem találkoztok akkor kicsit sem hiányzik?Vagy ha épp egy pasi udvarol vagy közeledik hozzá akkor nem vagy féltékeny?Lehet azért nem alakult ki mert el döntötted magadban hogy ebből több nem lehet és nem tudod szabadjára engedni magad és érzéseid.És a vonzalom megvan?A szenvedély ez a szétszedős érzés?Ilyenek?

Ha nem vagyunk együtt, hiányzik egy kicsit, és persze, hogy rossz szemmel nézem, ha közeledik hozzá egy pasi, mert férfiból vagyok, így ami egyszer az enyém volt, nem szeretném, hogy másé legyen. Van benne valami, nem engedem szabadjára magam, van valami tudatalatti gátló érzet bennem. Van vonzalom, kölcsönös, de nehezen viseli az építő kritikát. Jó vele a szex, nyitott az új dolgokra, de lusti... Rossz kondícióban van, hamar elfárad, és így sok pózt alkalmam sincs kipróbálni vele. Hiába próbálom rábírni, hogy legyen kicsit fittebb, nem tesz semmit az érdekében, mert lusti.

21 vagyok, ő nemsoká 24. Megfordult a fejemben, most ott tartunk, hogy ő el akar költözni, (mivel albérletben lakunk, egyetemre járunk, így a kezdetek óta együtt élünk) mert nem szívleli ezt a semmilyen helyzetet. Ha most elköltözne, akkor maradnánk barátok, de ha összejönnénk, akkor szeptemberig kitartana a kapcsolat, és utána a nagy távolság miatt nem hiszem, és a vége szakítás lenne, és akkor nem biztos, hogy barátok maradnánk. Ettől félek, mert fontos számomra a barátsága.

Azért tettem fel itt a kérdést, mert szükségem van egy olyan ember véleményére is, aki nincs beavatva, hogy külső szemlélőként tudja értékelni a dolgot, habár így egyoldalú a magyarázat, de az ő oldaláról az én barátaim sem tudják, hogy mi a helyzet. Ezért köszönöm, hogy válaszolsz(ha megengeded, hogy tegezzelek).