Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezek után még melyikünknek kéne tenni a kapcsolatunkért? Tegyetek igazságot!
3 éve vagyunk együtt.Már az elejétől voltak a szexel problémáink, na nem a minőséggel, hanem a menyiséggel.
Én nem vagyok egy kezdeményezős típus.Olykor-olykor kezdeményeztem, de valóban ritkán.Ennek az lett a vége, hogy addig vártam a párom kezdeményezésére, még elaludtam.
Persze utána ő felkeltett, de mindig megjegyeztem neki hogy miért kell megvárni még elalszom.
Aztán egy pár veszekedés után, megpróbáltam változtatni a viselkedésemen, és próbáltam többször kezdeményezni amivel nem mindig jártam nagy sikerrel, mert a párom képes úgy feküdni, hogy véletlenül se férjek hozzá, és csak a hátát tudjam simogatni, csókolgatni de véletlenül sem fordulna kicsit meg, hogy tudjam kényeztetni, és utána a fejemhez vágja hogy az amit én csinálok, nem kezdeményezés.
Emelet ő vágta a fejemhez, hogy ha már azért akarok változni, mert szolt akkor már minek, mert az már régen rossz ha szólni kell.
Így bennem megint az van, hogy nem csinálok semmit, mert minek ha már szolt érte.
Odáig már eljutottunk, ha egyszer-egyszer felkelt, nem szólok sőt, örülök, de ő még mindig azt mondja, azért nem kelt fel ha elalszom mert akkor megharagszom.
Én nem tudok, mert nem hagyja, ő nem akar mert azt hiszi megharagszom.
A dologhoz még hozzá tartozik az is,hogy még a kapcsolatunk elején meghallgatott egy barátnőmmel folytatott intim beszélgetést, ahol azt beszéltük ki, hogy ki kivel mikor és hogy.Na abban a beszélgetésben elhangoztak olyan dolgok, hogy a legelső párommal csináltam olyat, amit vele nem.(pl. kertben a hinta ágyon, vagy a konyhába, párommal meg nem szoktak ilyenek lenni, nem azért mert nem akarnám, de a mi jelenlegi lakhelyünk egy átjáró ház, ahova bárki, bármikor szó nélkül betoppanhat, az előző párom lakásán meg mindig lehetett tudni, hogy ki mikor ér haza, de ő ezt nem érti meg.ebből neki csak az szűrödik le hogy az exemmel szerettem a szexet, és az exemet kívántam őt meg nem.)
Régen figyelmetlen voltam, és ha a baráti társaságban felmerült a szex téma, akkor is ha valami olyan volt példálóztam az exemmel.
De ő ezeket a mai napig felemlegeti nekem, és mai napig az exemre féltékeny, mikor tudja hogy azt nem is szerettem.
A másik, hogy amikor megismerkedtünk,az szerelem volt első látásra, de neki családja volt és ezt el is mondta.Innentől kezdve én megpróbáltam úgy intézni a dolgokat, hogy ne legyük együtt és menekültem egy másik kapcsolatba.De neki ebből is az szűrődött le, hogy én soha nem is szerettem, pedig de.Pont ezért vetettem véget a menekülést nyújtó kapcsolatnak, mert győzött a szerelem.
Most is egy veszekedés kellős közepén vagyunk, de már nem bírom.Ő mondja hogy ő mindent megtesz a kapcsolatunkért, mert szeret, de már nem foglya magát azzal megalázni, hogy ő kezdeményezze a szexet.Én viszont már elég roszúl viselem azt, hogy ha mondjuk ma szeretkezünk, akkor holnap egész nap ölelget, csókolgat, szeretget, de ha valamiért (és tök mind1 hogy miért azért mert fent van a gyerek, vagy mert fáj valamim) nincs szex akkor holnap után már alig szól hozzám.Ha egész nap le vagyok szarva, jó hogy nincs kedvem szeretkezni, hiába kívánom.
Most ott tarunk hogy természetesen ő minden sziklát megmozgat a kapcsolatunkért, én meg persze nem teszek semmit!!
Valaki tegyen igazságot, vagy mondja meg még mit kéne nekem tennem, mert nagyon szeretem de ezt nem bírom.Úgy szeretném hogy boldog párkapcsolatban tudjunk élni.
Bocsánat hogy kicsit hosszú lett.
Remélem érthető, de ha nem teljesen kérdezzetek nyugodtan.
válasza:Bocsi, de itt asszem apró hülyeségekből végzetes ellentét szövődött kettőtök között. Ha valóban helytáll, amit írtál - nem kérdőjelezem meg, csak sokszor egész más történet kerekedik ki, ha a másik fél meséli el -, akkor nyilvánvaló ő a hibás. Sajnos ha eddig nem sikerült ezeket a nézeteltéréseket helyrerakni, akkor már sokat nem tehetsz a kapcsoaltért. Vagy tűrsz és nyelsz továbbra is, vagy vége. Ahogy látom, itt megbeszélni a dolgokat már nincs esély. (De ugye próbálkozás volt rá??)
Tudod, rossz látni, amikor tényleg gagyi kis dolgokon úszik el egy kapcsoalt. Hogy egy-egy elalvásból, az ágyban felvett testhelyzetből ekkora gond legyen, az már elnézést, divatos szóval élve übergáz.
Ráadásul a beteges féltékenység... tudod, én a józan beszélgetéseknek vagyok a híve, és hiszem, hogy a nézeteltéréseket helyre lehet hozni, de asszem ti már elértetek egy olyan szintre (plusz párod tipikus kisajátító, egoista módon áll a kapcsolatotokhoz, úgy, hogy abban a beteges féltékenysége már elnyomott minden valódi tiszteletet irántad), ahonnan már csak egy racionális út van.
Mióta együtt vagytok, problémák vannak, amiket 3 év alatt sem sikerült megoldani, mitöbb, inkább gyarapítani. Nem mondom, hogy szakíts, mert helyetted nem dönthetek, de én a helyedben azt tenném. Vagy készülj, hogy még ezt kell elviselned egyre növekvő mértékben, éveken át.
válasza:MINDKETTŐTÖKNEK tenni kell egy kapcsolatért, függetlenül attól, hogy ki hogy érzi, mennyivel tett többet ő, mint a másik.
A kezdeményezésre neked:
És akkor mi van, ha úgy fekszik, hogy nem férsz hozzá? Harapdáld a fülét, súgd bele, hogy nincs rajtad bugyi, és nincs-e kedve leellenőrizni.
A konyhában, amikor nincs ott senki, mondd, hogy este mit tervezel vele.
Éjjel meg ne várjátok meg, míg a másik elalszik, nyugodtan meg lehet beszélni, hogy "Ma szexelünk, vagy alszunk?" - jobb, mint a félreértések.
A kezdeményezés kategóriába simán belefér, hogy egy nagyon szexi fehérneműben, vagy meztelenül bújsz ágyba, ha van esze, kitalálja, hogy nem azért, mert annyira meleged van.
Neki is kicsit össze kéne szednie magát, nem morogni, nem hisztizni, ha egyszer nincs este szex.
Az a legnagyobb baj köztetek, hogy hiába szeretitek egymást, ha egyikőtök sem mutatja ki, csak a szeretkezéssel, amire nem mindig a legmegfelelőbb az alkalom.
Az lenne a legjobb, ha ő ágyon kívül is kimutatná, hogy szeret téged, a féltékenykedés édeskevés.
Te meg megpróbálnád kimutatni, hogy igenis kívánod, akár egy kis huncutsággal napközben, vagy valami.
Ne mondd, hogy pl. a fürdőszoba nem zárható, vagy nem tudtok egyszer-egyszer kicsit kettesben lenni, vagy mondjuk ha kocsival mentek, kérd meg, hogy keressetek egy félreeső helyet, és gyorsan tekertek egyet.
De szóban is elmondhatod neki, hogy mi izgat, mit szeretsz benne, mi tetszik rajta, és mit csináljon veled, amit imádsz, és jobban csinálja, mint bárki más, blablabla... a férfiaknak is kell néha kicsit "udvarolni".
MINDKETTEN mutassátok ki, hogy szeretitek egymást, egy kis figyelmesség, egy kis ajándék, (akár egy csoki, vagy meghagyod neki az utolsó sütit, nem kell költeni), több idő kettesben, több összebújás, és ölelés, ha neki nincs kedve, akkor öleld meg te.
Köszönöm a válaszokat!
Valóban így van, ha ő mondja el más kerekedik ki a dologból.Pont emiatt nem tudjuk soha megbeszélni, hanem mindig az a vége a dolognak hogy pár óra után egymásra hagyjuk a dolgot. :(
Mind a ketten csak fújuk a saját álláspontunkat, és kontrázgatunk.
Már próbáltam azt hogy megbeszéltük hogy felejtsük el a múltat, éljünk a jelenek és a jövőnek és ne azt vagdossuk egymás fejéhez hogy mi volt 3 évvel ezelőtt, meg hogy mik voltak az én előző kapcsolataimba.De nem!Ő folyton azzal jön hogy de ez és ez volt.
Ráadásul ő mindenből csak kiragad egy szót, és azzal dobálózik.
Pl.: Mondtam neki egyszer hogy: "Irányíts engem többet az ágyban, mert én nem szeretek irányítani, így viszont egy idő után unalmas lesz! " Na neki ebből annyi eset le, hogy unalmas vele, és hogy akkor hogy tegyen bármit is, ha én azt mondtam hogy unalmas.
Meg az én libidóm majdhogynem egyelő a nullával.És pl. amikor megszületett a kisfiam, akkor egyáltalán nem zavart a 6 hét szexmentesség, nem is foglalkoztam vele.
Tavaly viszont volt egy egészség ügyi abortuszom, ami után féltem hogy a helyzetünk rosszabbodik lesz!De nem, alig bírtam magammal abban a 6 hétben, és bár lehet nem sokszor, 2x örömet is okoztam neki.Én ennek nagyon örültem, úgy éreztem hogy még javul is a helyzetünk.
Neki így erről nem mondtam semmit, hogy mit gondolok, mit érzek, úgy gondoltam feltűnik neki.
De a barátnőmnek elmeséltem egy levélben hogy milyen boldog vagyok, hogy helyre állt a libidóm.Na ő ezt elolvasta, és teljesen megsértődött hogy én eddig hazudtam neki, mert ezek szerint és soha nem is kívántam őt.Pedig de őt mint páromat kívántam mindig is, de nekem a sex olyan volt mindig ha van nagyon jó, de ha nincs az sem baj.Tudom ez az én hibám, de nem tehetek róla.
Erre meg azzal jön, hogy neki olyan ne mondja hogy nem szereti a szexet, akinek 5 hónap alatt volt 3 kapcsolata meg egy futó kalandja.
De nem érti meg, hogy persze hogy volt, mikor egy 4 éves kapcs után utáltam egyedül lenni, és nem hiszi el hogy amikor az exekel szex volt azt én tulajdon kép csak hagytam, de nem akartam.
Ezek nagyon jó ötletek hogy meztelenül feküdjek le, meg napközben egy kis huncutkodás, de sajnos nem válik be, már próbáltam.Neki kezdeményezésnek csak az számít, ha intim területen elkezdem simogatni, csókolgatni.
Én is úgy gondolom hogy mindkettőnknek tenni kéne, de ő sajnos már azt mondja ő eleget tett, én semmit és innentől kezdve rajtam múlik.
Én tényleg tiszta szívemből szeretem őt, és nem akarom elveszíteni, de már teljesen tanácstalan vagyok.
Küzdök minden erőmmel, de úgy érzem ehhez kevés vagyok egyedül.
válasza:Ahogy látom, itt már tényleg nincs mit tenni. Minden kapcsolatban vannak viták, félreértések, de ez az alak egyáltalán nem tisztel téged. Kibírhatatlan, önző, lehetetlen ember. Igazából megoldást nem látok, mert akármit csinálsz, ő mindenben csak a kifogást fogja keresni, ha máshogy nem megy, ilyen gyerekes módon.
Szóval vagy tűrsz, de azt megmondom, hogy ezt életed végéig tűrni, nem vagyok benne biztos, hogy ezt akarod. Főleg hogy házasság után - gondolom még nem vagytok házasok - még jobban elszalad vele a ló.
Én tényleg a békés rendezés híve vagyok, de vannak emberek, akik képtelenek a rendes kétirányú kommunikációra. Vagy feláldozod magad és az egész életed neki, vagy lelépsz. Előbbi nem hinném, hogy megéri. Oké, a saját életedet ott cs*szed el, ahol akarod, de gondolj a gyerekedre: azt akarod, hogy ilyen körülmények között nőljön fel? Minden bizonnyal egy lelki sérült lesz, mire felnő.
Szóval.. szerintem jobb pár hónapig sírdogálni amiatt, mert elhagytad, mint hogy így leélni az életedet. Nem csak magad miatt.
Azt nem hinném hogy a gyerek ebből bármit is érez, már csak azért sem, mert ha veszekszünk az olyankor van amikor alszik, és ráadásul inkább csak beszélgetünk, egy hangos vagy dühös szó sem hagyta el még soha egyikünk száját sem.
Hát én nagyon bízom benne hogy még megtudjuk menntani a kapcsolatunkat, mert nagyon nem szeretném hogy vége legyen, mert mindezek ellenére SZERETEM, és úgy érzem hogy ő is engem, csak időnként bezizzen, elkapja valamiféle üldözési mánia, és olyankor teljes meghülyül.
Mert ezen kívül teljes mértékben jól kijövünk, boldogok vagyunk és az ismerősök is, azt mondják hogy ők még két ilyen szerelmes boldog párt nem láttak mint mi.
Most is, úgy viselkedik ő is mintha semmi nem is történt volna, pedig a veszekedésünk óta nem volt még szex..
Már amúgy mondtam neki hogy menjen ezzel az üldözési mániájával, meg képzelgéseivel pszichológushoz,de csak kiröhögött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!