Párok! Hogy történt nálatok az összeköltözés? Mivel telt az első, napotok a közös otthonban?

én alapból albérletben laktam,költöznöm kellett,de nem vágytam már lakótársakra,de mivel egyedül nem tudtam volna fizetni,párom költözött hozzám:)

eszünkbe nem jutott,hogy ez egy nagy lépés a kapcsoaltunkban:D

először én költöztem be,minden cuccommal,jól össze is vesztünk,hogy a legnagyobb hóban kell,majd párom is fokozatosan hozta a holmiját,igy nincs "első együtt lakott" nap

de költözéskor nekem pár hétig minden arról szól,hogy legyen már helye mindennek,mert gyűlölöm a dobozokat,és a rendelt kaját

Hát nálunk olyan "konkrét" összeköltözés azért nem volt, mert amikor kész lett a házunk, már előtt két évet úgy laktunk,hogy egy hónapot anyóséknál, egy hónapot anyuéknál. Tehát már laktunk együtt az összeköltözés előtt is!:)

Mivel mi építkeztünk, nekünk nem csak az első nap, de az előtte lévő 30 meg az utána lévő 30 is pakolászással telt. Aznap amikor először ott aludtunk, akkor én konkrétan szabit vettem ki. Felmostam, porszívóztam, kipakoltam a ruháinkat stb. Aztán este gyertyákat gyújtottam, a férjem hozott pizzát, meg pezsgőt és így ünnepeltünk! Nagyon örültünk,hogy végre kész lett. Azóta minden évben ugyanígy ünneplünk nov. 18-án!

A mi első közös otthonunk 1 albérlet volt, amit előbb ki kellett festeni és bebutorozni, ezzel telt 1-2 hét, és az első "ottalvós" nap május 1 volt 2006-ban. nagyon örültünk, de mit csináltunk, nemtudom :)

Aztán 2007 november 1-én beköltöztünk a saját lakásunkba, amit előtte szintén kifestettünk, bebutoroztunk, kb 1 hónapig :) Aztán összeszedtük az utolsó dobozainkat és a macskát és HAZA jöttünk. Egész estig pakoltunk, este elmentünk sétálni a környéken, ettünk, tv-ztünk, és élveztük, ahogy az új szomszédaink verekednek a folyosón...

Egyébként nagyon örültünk, hogy együtt vagyunk csak mi ketten (azóta hárman a 2 évesünkkel).

U.I.: a költözésen gondolkozunk.

Hát elég rég volt már:) Érdekes volt, a barátnőm segített költözködni. a párom dolgozott, úgyhogy érdekes szitu volt, ő már egy héttel előbb itt volt. két vagy három kört futottunk, mire a fontosabb cuccokat áthurcoltuk. mármint a ruháimat, meg minden apróságot:)

aztán a pakolás ezzel be is fejeződött, mivel bútorunk nem igen volt. képzelj el egy konyhát tűzhellyel és mosogatóval, és egy szobát egy ocsmány szőnyeggel. kb ennyi volt, plusz a fürdő. a szoba egyik felébe tettünk egy felfújhatós matracot, a szoba másik végén volt egy gagyi tv-állvány, azon a párom tv-je, és ennyi volt a berendezés. este mikor elmentem fürdeni, olyan fura volt, nem nagyon fürödtem idegen helyen, pedig akkor már "otthon" voltam, viszont mégis olyan idegen volt, végig olyan érzésem volt, mintha nemsokára indulni kéne haza. hiányzott a jó öreg ágyam, a környezet. viszont a párom aranyos volt, mindenben mellettem állt:) befeküdtünk az "ágyba", néztük a tv-t, és végül felavattuk a közös életünket:P főzni nem nagyon tudtunk, mert még lábosunk sem volt:) maradta a szendvics:) ezeket a héten szereztük be:) na röviden ennyi:)

ti is költözés előtt álltok?

Mi tavaly szeptember 11-én költöztünk össze. 2009 decemberében vettük a házat, és teljesen átalakítottuk.Mikor minden kész lett, akkor direkt szombati napra időzítettük a költözést,hogy egy nap legalább "otthon" legyek, ne rögtön másnap kelljen menni dolgozni.Szóval reggel felkeltünk anyuéknál és elmentünk a páromékhoz összepakolni a cuccait, gyakorlatilag 1 éve legalább már együtt éltünk a szüleimnél de a cuccai otthon voltak. Szóval áthordtuk a cuccait az új házba ( a páromék és a szüleim egymás mellett laknak, mi velük szemben , szóval nem egy nagy távolság volt) utána jött az én szobám. fiúk elrendezték a bútorokat a szobákban, mi anyával letörölgettünk, elpakoltuk a nagyrész ruhákat. A nappali és a konyha már előtte 1-2 hónappal be volt rendezve.

Bevallom őszintén nagyon szeretem a párom, és 6 éve együtt vagyunk, de én sírtam a költözés után egy hétig kb minden este.Én 23 évig otthon laktam és nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, és nagyon furcsa volt a helyzet. Nem rossz hanem furcsa. Nagyon sajnáltam a párom nehogy úgy érezze nem szeretem.Gyakrabban átjártam a szüleimhez, de ő nagyon jól kezelte a helyzetet. 2-3 napig nem aludtam, próbált segíteni. Aztán kb 2 hét múlva kezdetem úgy érezni milyen jó, nem zörög senki, azt csinálok amit akarok.

Tehát gyakorlatilag az első két nap a pakolásról szólt, arról hogy igényeltem anyum társaságát, arról hogy minden szinte helyre került. Kb 1 zsák maradt tele könyvekkel, mert nem volt kész a könyvespolc.mi nem ünnepeltünk, konkrétan a költözést nem szoktuk.De most már nagyon jó minden.

23/N