Lányok, kérdésem a félénkebb, átlagos külsejű lányokhoz szól, miszerint, felétek való nyitást, el is utasítjátok rendszerint, vagy inkább azt, inkább titkon várjátok, ha igen mik az elképzeléseitek erről?

Régen kb még fél éve én is félénkebb vagy visszahúzódóbb lány voltam a barátnőimhez képest. Nem tudom pontosan miért volt ez , de mindig úgy éreztem , hogy én vagyok a legrondább, leguncsibb stb...gondolom ez sokaknak ismerős!(sajnálatos módon ) Aztán az életem egy olyan fordulatot vett, ami kizökkentett ebből és ráébredtem nem lehet így hozzáállni a dolgokhoz, hogy ennyire nem bízom magamban . Hangsúlyozom , hogy a magam boldogságára elkezdtem egy könnyebb , tartós fogyókúrát, ami segített leadni a felesleges kilóimat és formásodni , elkezdtem sportolni . Sokkal jobban éreztem magam , hogy 16-évesen 3 hónapig sikerült tartanom a fogyókúrát az külön büszkévé tett . Nem voltam előtte sem kifejezetten körvér , de kicsit teltebb voltam , mint amit még eltudtam fogadni magamon .

Ettől , hogy fogytam nagyobb lett az önbizalmam és ezt mindenki észrevette .( nem arra biztatok senkit h fogyózzon , mert az segít csak fontos h elhatározz valamit és ha sikerül akkor boldogabb leszel , ami kívülről is meglátszik , nekem ez a fogyás eredménye volt .)Mielőtt ezt az egészet elkezdtem azelőtt ritkán jártam bárhova is , mert féltem attól h nem értenek vagy nem fogadnak el , a fogyásom után pedig sokkal nyitottabb lettem az idegen emberekkel / fiukkal . Igazából tévedés azt hinni h ez csak úgy pár pillanat alatt oldódik föl az emberben , nekem is sokáig tartott míg igazából föl tudtam oldódni , az akkori énem csak viccnek tartotta volna , ha oda mennek hozzá és azt akarják h táncoljak velük , elfutottam volna .

Most is van h elgondolkodok rajta , h valyon komolyan gondolják -e azt amit mondanak "hogy tök szép vagy " meg hasonlók . De valahogy fontos szerintem , hogy ha nem is teljesen , de higgyünk az ilyeneknek , nézz a szemébe és az mindent elárul - mondta nekem kiskoromban a nagymamám . Sok mindent neki köszönhetek pl., hogy

"fölébredtem" a depressziómból és próbáltam meg közeledni az emberekhez .

Én ma is azt hiszem , hogy fontos h mindig magunkat adjuk és ha valakinek ez nem tetszik és beszól , akkor annak a véleményét magasról le kell sz***ni , úgyis csak magát minősíti ha bánt valakit , akár szóval , akár máshogy .

Ezt azért mondom , mert engem is cikiztem a suliba h milyen vagyok akkor men hittem el h igy is hozzá lehet állni , de aztán rájöttem h nem dől össze a világ ha néhány hülye nem tart semmire .