Nagyon szeretem, de mégis félek igazából odaadó lenni Vele szemben?

18 éves vagyok,lány.8 hónapja együtt vagyunk,nem volt semmi baj soha,szeretjük egymást,viszont olyan lány vagyok,aki nem bízik meg teljesen az emberekben!nem konkrétan benne!!! az emberekben általában.Érzem,hogy testileg is egyre közelebb kerülünk egymáshoz,viszont még nem voltunk úgy együtt.Mindkettőnknek egymás vagyunk az elsők.Nem csinálok a szüzességből nagy problémát,de azért vigyázok minden jó legyen az első alkalommal.Látom rajta,hogy nagyon szeret(18),de van,hogy mégis meginogok,alaptalanul:S Ezt szeretném elfelejteni és odaadni magam a kapcsolatunkba teljesen.Látom a hibáit,de azokkal együtt szeretem! Felejtsek el minden kétséget vele szemben és legyek odaadó? Sokszor látom rajta,ha úgy alakul,hogy tv-t nézünk közben egy kicsit játszadozunk:) és látja,hogy én is kívánom,akkor picit képes húzni az agyam is,de ez inkább rá jellemző.Lehet,hogy ő is látni akarja,hogy én is tudom őt hiányolni? Mert van,hogy nem írok neki,vagy egy kicsit magam szeretnék lenni,és akkor nem keresem,de azt vettem észre,ő ugyanúgy igényelné.Mennyire fontos ez egy fiúnak?