Miért történik ez velem?

Volt nálam is ilyen időszak, csak azt tudom tanácsolni, hogy bánatodban nem kezdj bele semmilyen önpusztító tevékenységbe, mint például állandóan bulizni, vagy őrülten cigizni, vagy társasági, netán magányos ivászatba, stb...mert ilyenkor nagyon hajlamos az ember ilyenekre, és nem megoldás.

Egyszerűen valami kedvelt tevékenységedbe mélyülj bele kicsit, olvass, vagy rakj puzzle-t, vagy sportolj többet, mint edig, ezzel át lehet vészelni ezt az időt, aztán ne aggódj, nem marad így, előbb-utóbb újra helyreáll az életedben a "rend"!!!!:)

Tényleg periódusokban kapja az ember a jót és a rosszat, az ilyen időszakon valami hobbival lehet jól túl jutni.

Az a baj, hogy az önpusztítás, vagy túlzott szórakozás is ilyen "hobbi", te ne ess bele ebbe a hibába!

:)

Nekem egyszer másfél, egyszer meg 3 évig, azóta meg felnőttem, és lényegében, ha azt vesszük, folyamatosan tart...No neeem, csak viccelek, de sokszor csak hozzáálástól függ. Most, idestova 4. éve van, hogy egyszerűen akárhogy gürcölünk, nem jutunk egyről a kettőre, csak cseberből vederbe kerülünk, a rosszabb anyagi helyzetből a még rosszabba kerülünk, a két gyerekemmel ez elég gáz, mégis megvannak azért a szép pillanatok, bár, most nem akarok semmilyen családi szennyest is kiteregetni itt, ezért csak annyit mondok, van még több más állandó gondunk is.

Más ezt nem tudná elviselni. De igazából hidd el, az ember lelke sokkal több borzalmat el tud viselni, mint gondolnád! A kérdés, hogy akarsz-e élni. Ha akarsz, akkor az életerőd mindenen átsegít. Csak persze könnyebb megfutamodni.

Hidd el, mindenki cipeli a saját keresztjét, mindenkinem meg van a saját baja, és mindenkinek épp az a legszörnyűbb, amit ő kap az élettől, de igazából erről szólhat az élet, hogy ezeket hogy éled túl. Te most épp ezt kapod, és ezzel ostoroz a sors, vagy Isten, vagy akármi.

Másnak meg más van.

Sírj, ha úgy érzed nem bírod. Komolyan a hobbi lenne jó.

Amúgy meg persze, hogy két év....ez a választóvíz. Pont abban a korban vagy, hogy ár kialakultak a baráti kapcsolatok, te egy ilyen fixből mentél el egy másik fixbe, ahol már nem fogadnak be olyan könnyen, csak idővel, és te sem fogadod el őket, mert meg kell, szokni őket. Két év erre még nem is elég rossz esetben, viszont pont elég arra, hogy a régiek már elfelejtsenek, úgymond.

Sajnos mást nem tudok mondani, mint eddig, hogy fel a fejjel, és légy erős, csak élsz, mint bárki más. Te sem vagy kevesebb másoknál. Ha mások kibírják, te is bírd ki, és kész. Másnak meg meghalnak a szülei, vagy lebénul, vagy megerőszakolják, és ne mond, hogy az jobb lehet.

NE SAJNÁLD MAGAD, mert az a legveszélyesebb méreg, ami megtámadhatja a lelked.

Kell hit.Valamiben.Remény, hogy lesz jobb.