Elrontottam az egész életemet! Mit tehetnek még?

23 éves lány vagyok. Majdnem 6 évig jártam egy fiúval, Ő volt nekem minden tekintetben az első, én is neki. Bár sokat vitáztunk semmiségeken, de nagyon szerettük egymást. 2008. decemberében szakítottam Vele, mert egy másik férfi kezdett el nekem udvarolni, nagyon nyomult, azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. A szakítás után nem jöttem össze vele, hanem 2 két múlva visszamentem a régi barátomhoz, mert nagyon ki volt borulva, megsajnáltam. Februárban Ő mondta azt, hogy tartsunk szünetet, mert nagyon rosszul jöttünk ki egymással. Azt mondta, hogy ad nekem időt, törődjek csak magammal, az érzéseimmel, Ő várni fog rám és nagyon szeret. A következő hétvégén betoppant a másik srác, összejöttem vele, le is feküdtünk... a régi barátomat nem is kerestem 1 hónapig, ő sem tudott rólam semmit. Kiderült, hogy terhes lettem, nem tudtam, hogy ki az apa. A régi Barátom persze teljesen kiakadt, amikor kiderült a terhesség, de hamar megnyugodott, teljesen mellettem állt, nem akart bántani, és azt sem, hogy az idegesség miatt vmi baja legyen a babának. Az új Barátom nem örült a hírnek, tulajdonképpen szakítottunk, hiszen azt sem tudtam, hogy kinek a gyerekét várom. Azért ő is meglátogatott kb havonta egyszer. Veszélyeztetett terhes voltam, sokat voltam kórházban, mindketten látogattak. A régi Barátom szeptemberben megismerkedett egy másik lánnyal, járni kezdtek. Ezután már kizárólag a Babáról érdeklődött. Októberben szültem, bejöttek megnézni a Babát. A régi Barátom azt mondta, hogy a lány, akit megismert, végre olyan barátnő, amilyet mindig is akart. Azt kérte, hogy igyekezzek kideríteni, hogy kié a baba, mert a barátnőjét nagyon frusztrálja a dolog. Decemberben kiderült, hogy a második srác az apa. A régi barátom még felhívott, hogy kitartást kívánjon a kislányomhoz. Az apa havonta látogat minket, nem vagyunk egy pár.

Még mindig szeretem a régi Páromat. Ő azóta lediplomázott, jó állása van....korábban erre vártunk, hogy összeköltözhessünk :( Most mindent az új barátnőjével tervez, aki már nem is annyira új, hiszen másfél éve együtt járnak. Tönkretettem a saját életemet, hiszen mostanra már házasok lehetnénk, együtt élhetnénk, nyugodt körülmények között....ezzel szemben itt vagyok teljesen egyedül, magányosan, szerelmesen.

Talán ha nem estem volna teherbe, még megbocsájtott volna, de így?? Még ha tönkre is menne a kapcsolata, akkor sem valószínű, hogy a más gyerekét akarná nevelni, igaz?

Mit tehetnék még? Keressem fel? Legalább a barátja szeretnék lenni, vagy tudni, hogy mi van vele....