Társfüggőség? Depresszió? Mit gondoltok?

Előre szólok: elnézést de elég depis hangvételű kérdés lesz.

Miért van az, hogy csak akkor tudom magam jól érezni, ha van egy pasim aki szeret?

Voltam már szerelmes reménytelenül, akkor hónapokon keresztül depressziós voltam, mert akárhova mentem mindig ő járt a fejemben, és minden este sírva feküdtem le, mert bár néha taliztunk meg majdnem minden nap beszéltünk, nem szeretett engem.

Most pedig megint van egy se veled-se nélküled kapcsolatom, ill. én kezdek szerelmes lenni, ő meg szerintem önmagának is hazudik, és nem vallja be az érzéseit - de a lényeg, hogy kevés törődést kapok, ezért pár napig bírom, majd ismét magam alatt vagyok, értelmetlennek látom az egész életet. Vannak céljaim: tolmács szeretnék lenni, szeretnék egy szép nagy családot stb... De ha nincs mellettem vki aki szeret, akkor folyton arra gondolok, hogy értelmetlen az életem, és nem vagyok képes folytatni, ez így nem megy!! Mit tanácsolnátok, hogyan jussak túl ezen? Nem akarom többé azt érezni, hogy csak úgy vagyok és csak túlélem a napokat, nem megélem, szeretnék élni de nem megy!!