Szerintetek ez már depresszió? Vagy mi bajom lehet?

A gondom az hogy kb 3 hete szakítottam a barátnőmmel (nem ment a kapcsolatunk) nem is igazán voltam önmagam mellette, és míg vele voltam úgy érzem azt a kevés embert elveszetettem magam mellől. Így most eléggé egyedül vagyok. (család nincs...jóformán:S ) A hangulatom nagyon változó.. van mikor nagyon jó kedvem van.. és jól érzem magam. De a lányokkal valahogy nem megy egyszerüen a laza beszélgetés...olyan érzésem van mintha elvesztettem volna önmagam, mintha nem tudnám már milyen is vagyok valójában..emiatt nincs bennem semmi önbizalom:S

A minap is utaztam a vonaton, teljesen rendben voltam egész nap..majd láttam egy lányt a vonaton (nagyon szép volt:), szerettem volna vele beszélgetni vele, de nem mertem oda ülni hozzá...valahogy nagy gátlás alakult ki bennem az egyéniségemmel kapcsolatban(külsőmmel nincs bajom)

majd leült hozzá egy srác.. én pont láttam őket, olyan jól elbeszélgettek..megnevettette a lányt, flörtölt vele, a lány végig mosolygott.

Itt rögtön feljött bennem hogy én rosz vagyok, nem szeretnek...nagyon mélyre sülyedtem:S takartam magam...egész este rosz kedvem volt ezután.teljesen magam alatt voltam ennyitől...

Vannak lányok akiknek bejövök tetszek, de félek folytatni a dolgot, nem találkozom velük, mert attól tartok hogy nem kellek majd nekik, nem leszek jópofa laza mint sok srác. (a legrosszabb hogy ha oldottan viselkedem, pont ilyen vagyok:S ..egy kis dili)

Igaz barátaim nincsennek...csak néhány haver. Régen szerettem önamagam, de most... miért van ez bennem?

Volt már valaki hasonlóan? hogy lábalt ki belőle?