Egy hét múlva leszek harminc éves és bepánikoltam. Mit tanácsoltok?

Boldog születésnapot és sok sikert, szép életet neked!

Ne aggódj!

Én csak 22 éves vagyok, de sejtem mi érezhetsz...nem nagyon volt még komoly kapcsolatom, és a baráti körömben szinte mindenki már a családalapítás kérdésénél tart. És engem is mindig megtalálnak a ,,Navanmárvalakid" dumával...igen frusztráló.

Egyet lehet tenni: nehéz,de mással kell foglalkozni.

Fura, pedig annyi nő keres olyan férfit, aki gyereket akar. Utolsó te egy nagy kincs lennél a szemükben.

Ne add fel, tuti biztos beléd szeret majd egy lány.

De ezt meg annyira nem értem, hogy hogyan kerülheti a "kereslet" meg a "kínálat" egymást. Úgy értem itt mindenki olyan normálisan tünteti fel magát, és ugye mindenki normális embert szeretne magának, és mégis.. Vagyis mégse.

Kérdező, semmiről nem vagy lecsúszva. Már az is hatalmas haladás, hogy ismét kapcsolatod van. Még ha friss is, azért érezned kell, milyen irányba haladtok! Ha meg nem, én megpróbálnám kideríteni. Bár persze ez attól is függ, mennyire friss. De pár hónap után én tökéletesen tudtam, hogy ez a fiú életem értelme lesz.. :)

Mint valaki aki általában pszichológiai nézi a dolgokat azt kell mondanom neked túlzottan szubjektív szemszögből nézed a dolgokat és ha továbbra is folytatod ezt a felfogást és ezt az antiszocializációs folyamatot könnyedén bele eshetsz egy olyan gödörbe amiből tényleg nem tudsz kikerülni.

A dolgok pozitív oldalát kell nézni van egy kapcsolatod ,de ha mondjuk nem jön össze még 34-35 éves korodig összeszedheted magad bár azon túl húzni már én se ajánlom ugyan is egyre jobban csökken az esélyed. Azonban pánikolás soha nem old meg semmit fel a fejjel és nézz szembe az élettel és ne hagyd hogy maga alá gyűrjön csak azért mert még 30 évesen nincs férjed és családod. Mások véleményére meg nem kell mindig adnod. Szóval fel a fejjel és egyenesen előre ;)

És előre is boldog születésnapot!

18/F

Igen, télleg boldog szülinapot. Mennyire bunkó vagyok, hogy elfelejtettem:D

20f

Tökéletesen értem, mit érzel. Nekem ugyan még másfél évem van 30-ig, de végül is mindegy, mert 28 évesen sem tartok még ott (de még a közelében sem), ahol gondoltam, hogy ilyenkorra tartani fogok. Társam legalább van, és ez nagyon jó, nagyon szeretem őt is, és a kapcsolatunkat is. De a családalapítást még nagyon-nagyon messzinek érzem, anyagilag egyelőre képtelenek vagyunk normálisan megalapozni magunkat (ráadásul alig egy éve új életet kezdtünk abszolút nulláról egy idegen országban - szóval mondhatom, pont ugyanott tartok a stabil kapcsolattól eltekintve, ahol 18 évesen, friss érettségivel, és tojáshéjjal a fenekemen). Sokszor filózom ezen én is, és néha engem is pánik tölt el. Elszalad az életem, a vágyaim meg továbbra is előttem tornyosulnak.

Aztán próbálok optimistán gondolni a jövőmre, és dupla erőbedobással dolgozni érte. Ha nem hinnék benne, akkor tulajdonképpen nem sok értelme lenne (persze butaság lenne azt hinnem, hogy a körülményeimet csak én befolyásolom...)