Helyes-e a hozzáállásom, ha nem, mit javasoltok?

16 leszek tavasszal, és még nem volt barátom. Egy kisebb faluban élek, ahol majd' mindenki ismer mindenkit, ahol a pletykák fénysebességgel terjednek, és a kialakult klikkek határozzák meg az emberek, fiatalok életét.

Most, hogy bejárósként bekerültem gimibe, a szomszédos nagyvárosba, az ott megismert emberek miatt nagyon sok mindenről megváltozott a véleményem. Pozitív irányba. Eddig úgy gondoltam, hogy a külső a minden, de közben persze tudtam azt is, hogy a külső ami megfog, és a belső ami megtart. Általánosban talán az lehetett a baj, hogy nem vagyok eléggé társasági ember (=kevés ismerősöm van), nekem nem feltétlenül igényem, hogy meglegyen a havi egy olyan hétvégém, mikor mattrészegre iszom magam :)

Külsőmmel sincsenek nagy gondok (=nem vagyok túlsúlyos, se kövér, csak alacsony ^^"), és tulajdonképpen a kérdésem is ehhez kapcsolódik: helyes-e az a gondolkodásmód, hogy a pasiknak nem lényeg, hogy a lány modellalkatú legyen, sokkal inkább, hogy legyen ápolt, és legyen önbizalma? Mert elég meghökkentem vettem észre, hogy bőven csúnyább lányok is találnak maguknak valakit. Tehát, önbizalom kérdése minden, fiúk? (Ha nem, mi lehet velem a baj?)

ui.: Azt jól gondolom-e szerintetek, hogy még mindig jobb, ha a külsőd az, amiért nem fogadnak el, mintha a belső tulajdonságaid taszítanának egy embert? Manapság eléggé a külcsíny az ami alapján az emberek/fiatalok ítélnek, de még mindig a külsőd az, amin könnyebben tudsz változtatni (bizonyos esetekben, nálam például).

Köszönöm előre is a válasokat (és elnézést a hosszáért :)!