Miért van az hogy egyszer érzem hogy nagyon szeretem és szerelmes vagyok, de van hogy nem érzek szinte semmit? !

Na Én is így vagyok, de arányilag a csókolgatnám van többségben...

Fiú vagyok...

sztem ez most egy csúnya hasonlat lesz, de olyan, mint a kedvenc étel

Tegyük föl, brassói.

Vannak napok, mikor mindent megtennél azért, h ehess egy tál brassóit. Máskor meg nem kívánod annyira, de azért ha eléd tolják, biztos beleeszel. De ha rákérdeznek, nem kételkedsz benne, h ez a kedvenc ételed, és mások is látják rajtad. Kétségbe vonná bárki is, ha egyszer azt mondanád, h "most nem hiányzik a brassói"? Ugye h nem?

Sztem ebben nincs semmi különös. Egyszer jobban ragaszkodunk a párunkhoz, másszor nem annyira. De ettől még szeretjük.

Sztem ez azon múlik, h épp milyen "lelki fázisban" vagy. És az meg természetes, h rá kell hangolódnod az "imádom"-ra. Én pl elég messzi lakok a Kedvesemtől, és ezért ritkábban tudunk találkozni (ált. 1-2 hét), és ha tudom, h másnap látom őt, akkor előtte való éjjel forgolódok, alig tudok elaludni, akármennyire is hiányzik meg várom a találkozást, ugyanúgy rá kell hangolódnom, és úgy vagyok, mint ha "első randi" lenne, holott már a sokadik. És agyon izgulom magam. Én ezen nem "ijedek meg". :)