Tanácstalan vagyok. Mit tegyek?

Na, elmesélem a bajomat. Szóval 9.-ben tetszett egyik osztálytársam, hát sztem lehetett volna valami köztünk , mert telón is beszéltünk meg ilyenek, csak sztem ő is úgy volt vele , mint én hogy oszitárssal azért csaknem jövünk össze + sztem ő se nagyon mert kezdeményezni. Oké, eltelt 1, 2 és 3 év. Most 12.-es vagyunk. Nekem van barátom már több mint egy éve, neki is van barátnője. A közös az , hogy mind a ketten sokat veszekszünk a párunkkal. Pl, ma ők szakítottak, de össze is jöttek. És (itt kezdődik a baj) hogy nekem megint elkezdett tetszeni ez a srác...és tudom hogy én sem vagyok neki teljesen közömbös, mert mondott már olyat (osztály előtt) hogy mi majd egyetemen fogunk összejönni, meg már ütött a fenekemre és csak úgy poénból rátette a kezét a mellemre (na ne nézzetek ribancnak, de mind a kétszer olyan hirtelen történt minden és nem tudtam ellenkezni, a végén beleboxoltam egy kicsit a kezébe:D). Szóvval szerintem nem lenne reménytelen a dolog. A baj csak az hogy nem tudom, hogy adjak neki valami jelet. Én már arra is gondoltam hogyha 1x kettesben lennénk, úgy, hogy nem lát minket senki , akkor én mondok neki egy olyat, hogy: bocsi, de ezt már régóta megakartam tenni és adok a szájára egy leheletnyi csókot és elmegyek. (azért mennék el, mert akkor lenne ideje gondolkodni..) és akkor lesz ami lesz, egy próbát megér.(De persze, mindezt úgy, hogy nincsen barátom.) Ha meg nem jön össze, akkor legalább lesz mire visszaemlékezni 60 évesen, hogy milyen dolgokat csináltam:D Ti mit tennétek? Annyira nem tudom mit évő legyek..nem tudok a szívemnek parancsolni (nem is akarok)