Mit tennétek a helyemben? Tanácstalan vagyok.

Összevesztünk párommal. Úgy érzem nem számíthatok rá, nem nyúlt támaszt, ha szükségem lenne rá. Csak magával foglalkozik. Mondtam neki, hogy számomra ez nagyon rossz. Páromnak kellene lennie annak a személynek, aki mindig támogat, aki ott van ha szükségem lenne rá. Ő azt válaszolta mindenki oldja meg a saját problémáit. Ő se mondja el soha a gondjait, nekem is van épp elég. (Én azt szeretném, ha elmondaná de inkább rajtam vezeti le a feszülstséget. Soha nem mondja el a problémáit, nem lehet belőle kihuzni.) Nekem pedig szükségem van rá, hogy valakinek elmondhassam. (Persze vannak barátnőim, de nagyo rossz érzés hogy mindenkire számíthatok csak épp a páromra nem.) Ugy viselkedett mintha nem is érdekelné, azt mondta neki is van elég gondja, nem akarja még az enyémeket is hallgatni. (1éve vagyunk együtt)

Elszomorított a viselkedése. Azt is mondtam hogy szerintem ennek így semmi értelme. Lehet szakítanunk kellene. Ő is azt monta, hogy lehet jobb lenne. Rákérdeztem hogy ő azt szertné-e azt válaszolta, hogy nem.

De azóta mégsem keres. Ennek már 4 napja. Semmit nem tudok róla. Én pedig nem fogom felhívni, belefáradtam hogy folyton csak engem érdekel a kapcsolatunk, csak én fáradozok azon, hogy minél jobb legyen.

Szerintetek ez most szakítás? Nem akarom elhinni, hogy 1 év után mégcsak annyit se képes mondani, hogy vége. Nem bírom elviselni ezt a bizonytalanságot. Teljesen kikészít.

Mit tennétek a helyemben?