Vele maradnál vagy elhagynád?

Sziasztok! Már több mint egy éve vagyok együtt a barátommal. Húúú, amikor először megláttam kapásból az volt az első gondolatom hogy de jól néz ki (amúgy tesóm egyik legjobb haverja..) majd eltelt egy kis idő és elmentünk bulizni (egyikünk se tudta hogy a másik bulizni megy, és nem is beszéltünk, csak véletlenül összefutottunk a discoban) és táncoltunk és elcsattant az első csók. Nos, mivel nekem már előtte is nagyon tetszett, ezért képzelhetitek mekkora jó érzés volt vele csókolózni:), és aznap elég sokat voltunk együtt, kikísért az állomásra, beszélgettünk, fogtuk egymás kezét:) Aztán hazamentem és felvettem msnre mondván nincs mit veszítenem és feltettem neki a kérdést, hogy nem akar e legközelebb is találkozni. Persze, igen volt a válasz:) És összejöttünk. Aztán olyan 3 hónap után elhagytam, külön voltunk 4 teljes napot , aztán összejöttünk újra. Ez az elhagyás hülyeség volt...lényegében csak szabadságra vágytam, vagy nem is tudom hogy mondjam, DE szerettem és MEGBÁNTAM hogy szakítottam vele. Na, szóval újra összejöttünk, de jöttek az első veszekedések, majd jött a nyár ahol viszonylag minden jó volt. Majd megkezdődött a suli, jöttek a dúrva veszekedések. Mindenféle hülyeségen össze tudtunk, de mindig kibékültünk:) Mostanában viszont még többet veszekszünk :S, de már nem nagyon tud érdekelni, mármint oké, persze hogy kibékülünk, megbeszéljük a dolgokat, de már annyira nem az igazi ez az egész. Én elkezdtem mérlegelni és gyűjtöttem érveket és ellenérveket hogy miért maradjak vele.18 éves csaj vagyok, értelmes, szép (nem egóból mondom, csak jól érzem magam a bőrömben, szeretek élni:) ). Nem tudom hogy szeretem e , mármint már nincs a rózsaszín köd..és ez a sok veszekedés teljesen megöli a bennem táplált érzelmeket iránta, és egyszer azt olvastam "Ne várjuk meg, míg szerelmünk romjain lánctalpak tapossanak, ami szép volt, azt őrizzük meg szépnek. És nem tudom mit tegyek...vele maradjak, mármint és várjak míg a dolgok jobbra fordulnak, vagy szakítsak vele..Tudom hogyha szakítanék vele, akkor az első egy -két hónapban rá gondolnék folyton , de az idő minden sebet begyógyít, tudom hogy ezt is begyógyítaná és egy bizonyos idő után készen állnék egy másik kapcsolatra és lehet hogy az jobb lenne, de az is lehet hogy nem. Ki kell próbálni, aki mer az nyer. Tehát, mint látjátok, majdnem teljesen a szakítás felé hajlok.. csak olyan nehéz ez az egész:( Nekem ő volt az első szerelmem, vele vesztettem el meg minden, és fájna elhagyni, még akkoris ha tudnám hogy utána jobb lesz:( meg hát ha már nem is vagyok belé szerelmes, még mindig szeretem, és nem szeretek olyannak fájdalmat okozni akit nagyon szeretek. Ő mindig azt mondja nekem, hogy mennyire szeret, én vagyok élete nője, nem is tudná hogy mit csinálna nélkülem (ő 22 éves lesz nyáron) . És nem tudom:( Ti mit tennétek, vagy mit tanácsoltok? Annyira kétfelé húz a szívem, és nem tudom magamat elhatározni:( Kérlek segítsetek (és kérlek ne hurrogjatok le, de nem parancsolhatok a szívemnek)