Lányok! Ti hogy heveritek ki ha a plátói szerelmetek összejön valaki mással?

fiú vagyok, de azért írok ha nem gond. én nem tudom biztosan, hogy van valakije, mert már jó ideje nem beszélünk, de attól még ugyanúgy összeszorul a gyomrom ha látom. szóval, én igyekszem teljes mértékben kizárni az életemből és elfelejteni, ebből az okból kifolyólag se iwiw-et, se facebookot nem használok, mert régen minden nap megnéztem a profilját. gondolom van már barátja, nem hiszem, hogy annyira szeretné mint én tettem volna, de hát ez van, ha neki más kell akkor legyen....

én csak akkor roppantam össze amikor nyomatékosult bennem, hogy bármit csinálhatok akkor sem kellek neki, de még csak egyetlen egy esélyt sem fogok kapni tőle soha.

lányokkal kapcsolatosan érzékeny vagyok (ha valaki iránt már érzek valamit) így sokáig nagyon befordult voltam.

ennek már lassan két éve lesz, de még mindig nem vagyok jól. lehetett volna más, de más nem kell, egyenlőre még nem. én várok, hogy teljen az idő, mást úgy sem tudok tenni.

Nekem általánosban egy osztálytársam volt akibe szerelmes voltam,de ő mást szeretett.Így h. nem voltunk együtt így könyebb volt,mert megmaradt az álmodozás és nem konkrét dolog.Sose mondtam meg h. szerettem.Magamban kívántam h.boldog legyen, bár sajnáltam mert a lány nem volt ugyan úgy érte oda mint a fiú.

Azóta már eltelt több mint 10 év,de ma már annyira nem jön be.

Bár én már 21 éves vagyok, két plátói szerelem mellett boldog kapcsolatban élek 1 éve. Egyik plátói sem olyan, hogy otthagynám értük a mostani páromat, egyszerűen csak olyan érzésem van, hogy ő kettőjük közül valamelyik ember az, akivel a világon a legboldogabb lehetnék (most is az vagyok, de lehetnék boldogabb is). Ugyanis nem elérhetetlen férfi egyik sem, mint pl. a sztárok.

Az egyik egy nálam 1 évvel fiatalabb fiú, akivel interneten ismerkedtem meg. Külsőre egyáltalán nem tökéletes számomra, nagyon sovány. Viszont az arca csillagos ötös és nálam ez a fő szempont. Ahogy ismerkedtünk kiderült, hogy szinte mindenben hasonlítunk. A horoszkópunktól kezdve a világhoz való hozzáállásunkon át a hobbinkig, szó szerint mindenben. Tudom, hogy szokott csajozgatni, mivel nagyon messze lakunk egymástól, és nem is találkoztunk még soha. Viszont volt egy idő, amikor kinevezett a "barátnőjének" és naponta sms, telefon, chat, időre hazajöttünk, hogy tudjunk beszélni egymással, éjjel-nappal videochat... Aztán valamiért eltávolodtunk egymástól, és mikor újra beszéltünk, mesélt a csajozós dolgairól, és kicsit sem esett rosszul. Talán tisztában van vele az agyam, hogyha közel laknánk egymáshoz, akkor azonnal rátalálnánk egymásra, de így, így mindkettőnk "szabad".

A másik férfi egy nálam 14 évvel idősebb férfi, apukám alkalmazottja és barátja is egyben. Már pici lány korom óta tetszik, aztán mikor serdültem már egyre kevésbé érdekelt, mert a korombeli fiúkkal foglalkoztam. Ő pedig szép lassan házas lett. Mikor apukám mondta, hogy házasodni készül, csak annyit bírtam mondani, hogy "aha..." Volt kb. 1 év, amikor a munkahelyüket is kerültem, a közös hobbijukat is, amikor jött hozzánk ez a férfi látogatóba, akkor én elmentem itthonról. Aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel, úgysem tudom elkerülni, túl jóban van a családom vele. Mikor találkoztunk és beszélgettünk, burkoltam a tudtomra adta, hogy most, hogy ilyen szép nő lett belőlem, már én is tetszem neki. Dehát neki felesége van, nekem párom. És én őt szeretem, ezek ilyen egyfajta "rajongások", nem pedig szerelmek. Az teljesen más. Ja. És utóbbi férfi a beszélgetésünk végén, mikor elment tőlünk cinikusan azt mondta, hogy "üdvözlöm a párod"...