Már csak 1napom van? Ez tényleg döntő?

A barátommal,most lennénk pénteken 23hónaposak.Ha egyáltalán még a barátom...,mert..tegnap kidobott.De nálunk eddig a leghosszabb szakítás kb. 3nap volt,amúgy mindig pár órásak,vagy ha este történt,akkor másnap már kibékültünk.

Ő mindig figyelt rám ezalatt a majdnem 2év alatt.Mindig jött hozzám,hívogatott is,vigyázott rám,együtt csináltunk mindent.

Mindig is én voltam a kevésbé törődő.Én nem kerestem magamtól szinte sose.De ez kb. 2hónapja megváltozott.Most meg csak én hívtam,mert neki nem volt pénze.Viszont ez odáig fajult,hogy mostmár az utóbbi időben elvárta,ahogyan mást is.

Én nyáron megcsaltam,amiről nem tud,vagyis nem úgy tud.Tud pár dologról,de azok alapjába véve nem számítanak annak,csak nála.De nem tudott kidobni,mert túlságosan szeretett,ahogyan elvileg most is.

Viszont nem csak én követtem el hibát.Ugyanis,ő pedig egy hazug ember.Nem csak engem vert át,hanem a saját családját is.Velem eljátszotta már milliószor,hogy ki vagyok dobva,mert ez nem megy és várta,hogy könyörögjek neki.Vagy éppen ő jött hozzám és én mindig visszafogtadtam. Tudja nagyon jól,hogy depresszióbs estem és leginkább a viselkedése meg a kapcsolatunk miatt,mégsem tett semmit,ha valami baj volt,megint csak az volt a megoldás,hogy kidob.

Tegnapelőtt kitalálta,hogy nem megy suliba,mert beteg,(pedig volt már rosszabbul is,ugyanis láza sincs),kiderült persze,hogy inkább kedve nem volt.Én ezen kiakadtam.Cserébe megkaptam magamnak,hogy én hogy merészeltem átmenni bnőmhöz beszélgetni és nevetgélni,akkor ott van neekem barátnőm,legyek vele.

Ez azért volt,mert nem vittem át a telefonom náluk,mert ott nincs térerő,ezért 2órával később hívtam vissza őt.De amint hazaértem hívtam.Rámcsapta a telefont miután kioszottt,aztán tegnap délután rám csörgött,beszéltünk és kidobott,mert szerinte ennek nincs értelme és minek járjunk össze veszekedni.Előtte a fejemhez vágta,hogy én akarok annyira telefonálni,akkor hívjam én.Meg hogy neki nincsen energiája engem hallgatni már. Közben persze mindig is azon a véleményen volt,hogy nagyon szerelmes belém,és hogy velem szeretné leélni az életét,ezt tegnapelőtt is elmondta amúgy.Nyár végére tervezte az összeköltözést.

Na ugyebár tegnap kidobott.Én nem kerestem,nehéz volt megállni,de tudtam,hogy nem szabad.

Viszont akárhányszor ilyen előfordult,pár percen vagy órán belül úgyis keresett és bocsánatot kért,hogy nem úgy gondolta,csak hirtelen csúszott ki.Tegnap is így volt az a része,hogy 2x csörgetett meg kb. 2,5-3óra leforgása alatt.Pluszba volt netközelben is,amit csak a haverjánál tud,de facebookon szerintem nem volt fent,vagy ha volt is,akkor se változtatott semmit.Maradt a kép,meg a nevem is,hogy velem van kapcsolatban. Még van pár cuccom nála.

Szerintetek mit tegyek?

Ha belegondolok abba,hogy ezeket mondta,hogy én akarok beszélni,akkor hívjam én,meg h nincs energiája,akkor tudom,hogy nem lenne értelme kibékülni megint.

(ja a telonál még gyorsan hozzátette h de egyébként ő is szivesen beszél velem,na persze..:s)

Viszont ha belegondolok,hogy mennyire tud szeretni és tényleg érezteti.Az utolsó napig éreztette velem,ebben már nem is kételkedhettem volna,hogy szeret-e és hogy hogyan.Csak fáj,hogy hülyének néz,hogy azt hiszi bármikor kidobhat és visszajöhet hozzám.

Visszafogadnám ha tehetném,de nem tudom megéri-e.

Meddig várjak arra,hogy esetleg keressen? Jó,gondolom a tegnapi már beleszámít,de nem hívtam vissza meg semmi.

Szóval? És mikor tudhatom már biztosnak,hogy tényleg vége?Hagyjam addig a képet én is fent?