Megőrülök a hiányától! Tényleg olyan lehetetlen kérés ez?

Majdnem 100%-ban leírtad a volt kapcsolatomat. Nálunk az volt a gond hogy a lánynak nem voltak barátai, nagyon zárkózott volt, tele volt mindenféle fóbiával, félelemmel. A férfiak nem annyira csacsogóssak mint a nők és nem szeretnek jelentéktelen marhaságokról fecsegni, ezt el kell hogy fogadjad. A fontos dolgokat viszont meg kell beszélni és nálunk erre a barátnőm képtelen volt. A szex sem működött mert képtelen volt bizonyos dolgokra, a gátlásossága és egyéb hóbortjai miatt, lehet hogy a fogamzásgátló is bezavarta... Tök uncsi lett a kapcsolat, ő állandóan balhézott mindenféle piti dolgon, én csendben tűrtem és elnéztem neki mindent, mondván, hogy tanul, vizsgák, stressz stb. A komoly dolgokról viszont nem tudtunk értelmesen beszélni, mindíg ő volt az okosabb a nulla élettapasztalatával, a nulla munkatapasztalatával és a nulla pénzével. Én megértettem, hogy ő tanuló csak ő nem fogta fel, hogy nem biztos, hogy nem minden hülyeség amit mondok és hiába támasztottam alá a véleményemet ész érvekkel, ő a megérzéseire hallgatott, ami köszönő viszonyban sincs az élettel. Szerintem a tolerancia hiányzott belőle.

Nekem is ilyen volt a volt barátom. Az egész szitu ilyen volt, kivéve, hogy fiatalabbak vagyunk, de szintén ő otthon ült, én tanultam, stb. Állandóan ez a "nincs miről mesélnie" dolog. 2 év után szakítottam, mert nem bírtam ezt. Úgy érzem, hogy igazam volt. Voltak és vannak is barátaim, nem vagyok zárkózott, sőt, és igenis szeretek sokszor egyedül lenni - pl. órákon át rajzolni vagy hasonlók, de ettől még én igenis igényeltem, hogy beszéljünk minden nap, mert szerettem, és sokat gondoltam rá. Ha együtt voltunk minden nagyon jó volt, de ha távol, én csak szenvedtem. Sajnos nem tudok neked értelmes tanáccsal szolgálni. Az a véleményem, hogy a barátod nem szeret eléggé, ha nem akar felőled hallani, amikor nem vagy vele.

Szerintem meg nem azt jelenti, hogy nem szeret eléggé. Mennyire eltérő az érdeklődési körötök és a hobbitok?

Mi is heti 3 napot külön töltünk a vőlegényemmel, mivel másik városban tanulok. Napi 5-10 percet beszélünk. Ha nem történt velem semmi, én se tudnék fél órákat pofázni...Ha valaki hisztizve nyaggatna hogy a semmiről magyarázzak fél órán át, lehet én is úgy érezném hogy rámtelepszik. Miért nem magyarázol te? Vagy rádvágja a telefont? Kétlem...