Nincs mit mondanom a barátomnak. Miért van ez velem?

Amikor nem vagyunk együtt, mindig ír valami sms-t, most meg pláne, mert külföldön van, még hosszú levelet is kapok.

bennem meg abszolut nincs semmi, hogy mit írjak, mit mondjak. Rém feleslegesnek tartom leírni, pl. mit csinálok egész nap, meg ilyenek, hogy hogy vagyok, és tulajdonképpen engem meg bosszant, hogy ő sokszor a szexen van, mint téma, amiről megint nem akarok beszélgetni, mert engem nem érdekel, hogy mennyire kivan, és hogy áll.... mert hogy nem rám, az biztos. Ezeket meg sem írom, mert letörni meg nem akarom.

Csak magamat nem értem.

Ahelyett hogy örülnék a leveleinek, szabályosan nem örülök, mert írnom kell akkor vissza és nem akarok.és csak azon kattogok, hogy akkor ha ő netezik, ki tudja még kivel levelezgethet, ami érzésemről megint nem akarok neki írni.

Most nem vagyok normális?

szerintetek hogy oldjam meg ezt magamban?

vagy egyéb ötlet?