Ha SZERELMES vagyok, akkor folyamatosan éreznem kéne azt a hihetetlen felemelő érzést?

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."

Ez az idézet nagyon jól leírja, mit is érez az ember, mikor szerelmes. Legalábbis én így éreztem, mikor igazán szerelmes voltam...

Amikor szerelmes vagy akkor olyankor állandóan csak Rá gondolsz. Amikor meglátod remeg a lábad, a hangod, azt sem tudod hogy mit mondj neki, pedig lenne mit:) Azt kívánod, bárcsak megállna a pillanat, az idő amikor Vele, azt szeretnéd, hogy ez sose múljon el és el is hiszed, hogy örökké fog tartani.

Amikor pedig nincs veled, állandóan rá gondolsz. Hiányzik. Elképzeled milyen lenne, mit csinálnátok ha együtt lennétek, érezhetnéd az illatát, az érintését. Alig várod már, hogy találkozzatok, vagy legalább felhívjon és halljad a hangját.

L/19

Nálam ez a bizonyos köd csak az ismerkedési fázisban volt,amikor találkozgattunk,de nem voltunk még együtt.Azóta elmúlt,de szeretem.Ez az érzés egy idő után szerintem mindenkinél elmúllik,de nem azt jelenti,hogy nem vagy szerelmes.

21/L