Én reagálom túl? Kihunyt a szerelem? Mit lépnétek?

A barátomnál 1 hete nem érzem azt hogy szeretne. Elvagyunk, megvagyunk, de olyan mintha hirtelen eltűnt volna a tűz. Tudni kell, hogy 1 hete sikerült a legjobb barátját (aki a nap 24 órájában a nyakunkon élt) kicsit lekoptatni. így is minden nap ott van de csak 1-2 órát. Tehát ez nagy változás a barátomnál és a haverjánál is. Így mi többet lettünk együtt, és a haverokkal kicsit kevesebbet, de így is naponta ott vannak.

Tudni kell hogy fél éve együtt élünk már.

Tehát volt ez az 1 hét rideg időszak. Kevesebb bújás, azok is mintha rutinból jöttek volna.

Majd pénteken gondoltam meglepem, lementem hozzá, de nem volt otthon (pedig testvérem mondta hogy megyek) Rá pár percre ott motorozott el mellettem, de nem állt meg, nem vett észre. Szerintem elképzelhetetlen hogy abban az egyenes szakaszban ne vett volna észre, alig 2 méterre volt tőlem... Mindegy. Lenyeltem, elhittem, este visszamentem, számonkértem, megbeszéltük.

Szombati egész napot a haverokkal volt, reggeltől éjjel 2-ig. Akkor indultak csak vissza, hajnalban ért haza. Én is elvoltam aznap, így volt megbeszélve, hogy ő haverokkal, én barátnőimmel leszek aznap. Nem zavart.

Viszont másnap a szokottabbnál is ridegebb volt. Az élményeit mesélte mindenkinek. Én is szívesen meghallgattam csak rosszul esett hogy mindenkinek mondta hogy ott kellett volna lennie, és órákon át mesélt nekik, engem kizárva a beszélgetésből. Vasárnap nem éreztem azt hogy mi egy pár lennénk...

Hétfő, ő hívott hogy menjek le hozzá suli után. Le is mentem, de már ott volt testvérem is, és mi két percet nem tudtunk kettesben lenni. elmentek motorzni. Fél 2-től 4ig ültem a szobába, és vártam rájuk. De nem jöttek. Aztán úgy gondoltam d.u. 4kor hogy már jogosan lehetek "hisztis" és húzhatok haza.

Nem érti a reakciómat, nem érti miért lépek le, szerinte nem jogos az hogy én hisztizek, mikor ő neki a motort kellett csinálnia. Nem szabom meg neki mit tesz, de akkor miért hív le magához ha úgysem velem van?

Ti mit lépnétek a helyemben?