Mért nem működhet? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Kérdező, valamiért nagyon az jön le a hozzászólásaidból hogy tönkrement egy kapcsolatod, elhagytak, és ezt nem bírod feldolgozni/elfogadni.

Egy kapcsolat kezdetekor mindkét fél azzal a reménnyel vág bele, hogy jól fognak kijönni egymással, "jó csapatot" fognak alkotni az életben, közös célok felé haladnak. Ha megvan a szexuális vonzalom, és a szimpátia, több mint valószínű hogy beindulnak a jó öreg hormonok, és jön a "rózsaszín köd", ami mondhatni lehetetlenné teszi, hogy az ember racionálisan mérlegelje hogy érdemes-e belevágni a kapcsolatba, hozzám illik-e ez az ember stb. Tehát az hogy "arra emlékezni hogy egykor szerettétek egymást", nem igazán állja meg a helyét..

Tehát. Kb 1-2 év után elült a rózsaszín köd, és mostmár a pár tényleg annak látja a másikat, ami valójában. Ezek után három verzió lehetséges:

1. bebizonyosodik hogy jól döntöttek, közös céljaik vannak, jól kijönnek egymással, hasonló elveket vallanak, hasonló az életfelfogásuk, és bár vannak összezördülések, veszekedések, azért mégiscsak megvan köztük az összhang, és a mérleg mindig a jó felé billen, mégha történnek rossz dolgok, akkor is.

2. bár az elején minden olajozottan működik, az évek során a személyiségfejlődésük teljesen más irányt vesz, hisz az emberek változnak, és bár azzal a személyiséggel, amivel összejöttek, még összeillettek, a jelenlegi, továbbfejlődött személyiségük már annyira két külön világ, ami teljesen értelmetlenné teszi a további kapcsolatot. És az időt visszaforgatni nem lehet, senki se tudja magára erőltetni a pl 5 évvel ezelőtti önmagát, az akkori felfogását, életvitelét, gondolkozását. Egy ideális kapcsolatban a felek személyisége végig egy irányba fejlődik, de mint tudjuk, kevés az ideális kapcsolat, a házasságok több mint fele válással végződik, és egyebek, de egyébként a hosszú, évtizedek óta jól működő kapcsolatoknak ez a mozzanat a titka.

3. miután a hormonok lecsillapodtak, és elült a "rózsaszín köd", kiderül hogy akit eddig a hormonoktól fátyolos szemeddel az igazinak hittél, igazából a legkevésbé se hozzád illő ember, és a kezdeti "szerelmen" kívül (ami csupán sok sok hormon összetett hatása) abszolúte semmi sincs, ami emberileg összekötne titeket.

Tehát: persze, minden kapcsolatban vannak súrlódások, amiket normális esetben meg lehet oldani, viszont ha már a személyiségetek alapvető mélyen gyökerező elemei között van ellentét, és olyan kompromisszumokat kéne kötni, amivel tulajdonképpen megerőszakolná az ember a saját személyiségét, teljesen más dolgokat vártok az élettől, mások a céljaitok, akkor semmi értelme erőltetni egy kapcsolatot...

pl.:

-az egyik fél akar gyereket, a másik nem

-az egyik fél a nyitott kapcsolatok híve, a másik nem

-az egyik félnek nincs igénye a szoros, mindennapos együttlétre, a máiknak az ilyen szoros kapcsolat a lételeme

Most fel lehetne még sorolni ezer dolgot, kinek mi a fontos az életben. Pl ha valakinek a mindene a művészetek, irodalom, igényli az intellektualitást, az ilyesfajta beszélgetéseket, az képtelen lesz hosszabb távon elviselni, ha a párja egy focimeccsbámuló, sörrel a kezében ülő, 8 álltalánost végzett emberke. Teljesen felesleges lenne erőltetni az ilyen kapcsolatot, amikor jó eséllyel találhat magának hozzá illő férfit. Remélem érthető miről beszélek... Nagy különbség van az apró ellentétek, és a fatális tévedések között. És lehet hogy te valami apróságnak látsz, az még a másik szemében lehet nagyon nagy probléma. Minden embernek más az értékrendje.

pl.: nekem ment már amiatt tönkre kapcsolatom, hogy az illető férfi sokkal több fizikai kontaktust igényelt mint én (állandóan ölelgetett, puszilgatott, stb). Ennek biztos sok nő rendkívüli módon örülne, engem viszont az őrületbe kergetett, hiába szóltam, nem értette a dolgot, hisz neki ez teljesen normális volt. A dolog odáig fajult hogy a végén már a hideg kirázott ha hozzám ért, szinte megundorodtam tőle, úgy érzem nem kapot levegőt mellette, és el is hagytam. Másnak talán ez apróság lett volna, nekem ez akkora probléma volt hogy a szerelem/szeretet érzésének teljes elvesztéséhez vezetett. Nem lehetett a dolgot megbeszélni, hisz nem tudta magát visszafogni, ha próbálta volna, ő szenvedett volna a fizikai kontaktus hiányától, így én tűrtem, de a vége ez lett. A komprommisszum nem vált be, a kapcsolat fatális ellentét miatt eleve halálra volt ítélve.

A kapcsolat "felmelegítése" csak egy módon lehetséges, hogy annak értelme is lehet, és az az, ha a kapcsolatot követő évek során a személyiségfejlődésetek olyan utakat vesz, hogy kialakul a kompatibilitás. De ez nem a szakítás után 1 hónappal vagy 1 évvel, hanem sok-sok évvel valószínűleg.