A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

Van egy barátnőm, aki 23 éves korában összejött egy 21 éves sráccal. 6 évig nagyon jól megvoltak, majd szóbakerült a házasság. A srác még nem érett meg rá. Dettó, mint nálatok. A lényeg, hogy nagy-nagy hitegetések, szakítások, majd másnapi összeborulások hullámain 12-13 évig éltek együtt. Majd szakítottak, mert a srác már nem tartotta elég kielégítőnek a kapcsolatukat. :( Nem érezte, hogy előbbre haladnának.... Pont ő, aki nem akart nősülni meg gyereket.

A barátnőm 38 éves, egyedül él 3 éve. A srác jelen pillanatban szinte hetente más 20-22 éves lánnyal kavar, éli az életét, élvezi a népszerűségét.

Szerintem ezzel mindent elmondtam....

Nem tudom mi a probléma ezzel a kapcsolattal. Szeretitek egymást, ragaszkodtok egymáshoz, talán természetes is, hogy X idő után már nem rózsaszín felhőben éltek, hanem átalakulnak az érzelmeitek. Ez minden párkapcsolatban így van, hazudik, aki azt mondja, hogy sok év után is ugyanolyan szerelemmel szereti a párját, mint amikor összejöttek (ha egyáltalán volt szerelem).

Sajnos ez egy olyan probléma, amit ketten kell megoldanotok. Változik a világ, egyre később szülnek a nők. Nem csak azért, mert előbb saját maguknak is karriert kell építeni, hanem a férfiak is egyre nehezebben találnak fix munkát, ráadásul olyan fix munkát, amiből el tudnak tartani egy családot. A nőknek is meg kell teremteni azt a helyzetet, hogyha a férj esetleg lelép, egyedül is tudjon gondoskodni a gyerek(ek)ről. Nem könnyű. És egyáltalán nem probléma az, hogy a párod erre hivatkozva várni szeretne még pár évet, nem kell egyből arra gondolni, hogy azért van ez, mert ő még bäszni akar fűvel-fával, kicsapongó életet akar élni. Lehet, hogy egyszerűen tényleg csak előrelátó.

Ha most elhagynád ezzel az indokkal, úgy hagynád el, hogy közben szereted. Nem tudnál belelépni tiszta szívvel egy új kapcsolatba, nem tudnál zökkenőmentesen összekovácsolódni az új pároddal. Főleg nem olyan szinten, hogy annál a várható 3-4 évnél hamarabb te szülhess. Az pedig bazi nagy baromság lenne, hogy összejössz valakivel, és azonnal teherbe esel, közben nem is szereted igazán, közben gondolsz az előző párodra, stb-stb. Megéri átgondolni, én azt mondom.

21/L

Nekem is van egy majdnem 5 éves kapcsolatom. Nálunk a párom volt beindulva az elején a közös élet és a baba kapcsán... Én korainak tartottam, de ahogy múlt az idő egyre jobban szerettem volna én is. Amikor már lehetett volna bmi is ezekből, ő már ingatag volt. Nekem úgy tűnt ez az egész, h addig akarta csak ezeket amíg én nem. Sokszor hallottam h "még nem vagyok rá érett (érdekes 3 éve annak érezte magát), majd pár év múlva" stb. Eltelt már majdnem 5 év, de a nagy terveiből nem lett semmi. Se közös élet se gyerek. Azt mondta, h ha nem tervezne velem a jövőben akkor már nem lenne velem. Az eszemmel tudom h el kell hagynom, h ne raboljuk tovább egymás idejét, h mindketten kereshessünk mást aki boldoggá tesz minket. DE szeretjük egymást és így nagyon nehéz.

Annyit mondanék neked, h amíg szereted hiába is szakítanál vele, ha egyáltalán el tudnád így hagyni VÉGLEG, addig nem tudsz másra nézni úgy mint férfire. De ha mégis sikerülne elfelejtened, megismerkedsz mással, mi a garancia arra, hogy a következő pasinak aki azt mondja h MAJD, elhiszed neki amit mond?! Eszedbe jutna a mostani eset és neki már el sem hinnéd ezt. Rohadt nehéz ügy ez, és teljesen megértelek h nem tudod mit tegyél, mert én is ebben a cipőben járok. Te ismered a párod, TE tudod h mennyire tartja be amit mond, de 2-3-4 év nagyon sok idő. Én azt mondom, h mondd meg neki h te mostanában szeretnéd ezeket, de ha ő nem adja meg akkor el fogod hagyni. Ha IGAZÁN szeret, ha tényleg veled tervezi a jövőjét és ha tudja h ezzel elveszíthet akkor rábólint. Ha nem, akkor......

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál...

7:20-assal tudok egyet érteni.

Gondolj bele, most elhagynád. Eleve, ha szereted akkor nem lenne olyan könnyű elfelejteni, de tegyük fel mondjuk 3 hónap alatt kihevered. Elfogadod, hogy így boldog lehetsz mással. És akkormég találnod kell egy társat, igazán meg kell ismerni stb... gondolj bele, hogy azért nem lehet gyereket szülni úgy, hogy valakit csak pár hónapja ismersz. Vagyis lehet, de szerintem kockázatos. Ennyi idő alatt nem hiszem, hogy valakit megfelelően ki lehetne ismerni.

Én 10 évvel fiatalabb vagyok Nálad, úgyhogy nálam még nem aktuálisak ezek a dolgok, de szerintem üljetek le ezt megbeszélni. Mondd el neki, hogy mennyire fontos ez Neked, próbálj hatni valahogyan rá.

26 évesen azért annyira nem lenne korai a házasság. Szerintem arról van szó, hogy nem te vagy az a nő, aki kihozza belőle azt a bizonyos "örökkön-örökké együtt" érzést. A pasik nem úgy működnek, hogy ránéz a naptárra és eldönti, hogy: na, itt a családalapítás ideje!

Ez csak a nőknél van így, ők paráznak 30 után, hogy kifutnak az időből (megjegyzem, teljesen jogosan).

Egy pasinak 40 évesen sem késő nősülni, gyereket csinálni.

A férjem 7 éve volt együtt a barátnőjével és teljesen megmérgezte a végén a kapcsolatukat, hogy a csaj házasságot, gyereket akart. Aztán megismert engem, a csajjal szakított és egy év múlva összeházasodtunk. Én még vártam volna vele, de ő nagyon úgy érezte, hogy megtalálta bennem az igazit.

Szóval, szerintem nem fog változni, bár lehet, hogy ha nagyon nyomod, erőlteted, megzsarolod, határidőket szabsz, akkor elvesz néhány év múlva. De őszintén, kellene neked így egy házasság?????

előző vagyok

Most látom, hogy nem 26 a srác, hanem 28. A férjem is pont annyi volt, amikor összeházasodtunk.

Végigolvastam minden hozzászólást és nekem úgy tűnik, hogy a fiatalabb 20-22 éves lányok arra szavaznak, hogy maradj vele, az "öregebbek" pedig (mint én), hogy válts. Érdekes, hogy fiatalon mennyire úgy látja még az ember, hogy belefér az a 2-3-4 év várakozás. Én majdnem 40 vagyok (13 éve házas) és azt tapasztalom, hogy egy jó kapcsolat, vagy házasság legfontosabb alapja a KÖZÖS ÉRTÉKREND. Nagyon fontos a szerelem, a testi vonzalom, a hasonló értelmi szint is, de a közös értékrend nélkül nem fog menni. És hát nálatok ez láthatóan nincs meg!

Valahol olvastam egy idézetet még tizenéves koromban, ami nagyon megragadott és mára értem is, hogy mit jelent :-D

"A szerelem nem az, ha két ember egymás szemébe néz, hanem ha egy irányba néznek."