Mi a véleményed, mint külső szemlélő?

1,5 évig jártam egy fiúval, a kapcsolat komoly volt, de nagyon sok csalódásban volt részem. A fiú többször hazudott nekem, nem is kezelte jól a problémákat, a végén pedig már nem is voltam szerelmes. Szakítottam. Utána hónapokig keresett, beleőrült, hogy vége lett. Azt mondta, ő szeret, feleségül akar venni, hiányzom, és hogy most már tudja, min kell változtatnia, csak adjak még egy esélyt. Hát én nem adtam. Nem voltam szerelmes. 18 vagyok, ő volt az első barátom:) Ő 21 éves.

Nekem ő nem hiányzott, a döntésemet pedig nem bántam meg.

Neki lett egy barátnője, én viszont egyedül maradtam. Sokat gondolkozom, vajon tényleg szereti-e, vagy pedig csak a felejtés miatt van. Igazából különböző érzések kavarognak bennem. Furcsa, hogy amíg nem volt neki sem barátnője, addig nem is jutott eszembe, most meg igen. Rossz egyedül lenni, és valahol az is rossz, hogy ő viszont nincs egyedül. Miért ilyen vacak érzés ez, ha már egyszer nem is szeretem??