Elvárhatom-e, hogy a szeretett nő csak úgy tudjon hozzám költözni, hogy az élettársánál kell hagynia a 8 éves gyereküket?

Én vagyok az a nő,aki össze akart költözni eme úriemberrel.

A költözés és a szökés megtörtént,de nagyon rosszul sült el.

Ez az úriember,(a kérdés kiírója),rendes volt és kedves,csupán elfelejtette velem közölni,h nem olyan körülmények között él,ahol egyáltalán lakni lehetne,egy kisgyerekkel.Ilyen körülményeket soha nem szabadott volna látnia az én lányomnak.Bár én is lúdas voltam,hiszen látatlanba mentem oda,nemtudva mi vár rám.Sajnos a látványtól,lelkileg sokkot kaptam,hiszen lakást képzeltem,nempedig egy,lepusztult valamit,ahol még a tisztaságot hírből sem ismerik.Szeretem a tisztaságot magam körül,de nem gondoltam,h vannak emberek akiknek ez problémát okoz.Nem sajnáltatni akarom magam,egyszerűen csak jólesett kiírnom magamból.Az úriemberre mamár nem haragszom,bár akkor átmentünk egy albérletbe,de akkora már sajnos lejött a kép,h nem éppen nekem való,így másnap,közösen a lányommal arra az elhatározásra jutottunk,h visszamentünk az apukájához.

Valahol sajnálom szegény embert,hisz a barátságát elfogadtam volna,hisz én sem erre számítottam.

Oda jutottam,h kevés olyan ember van,akinek szabad hinni,és megbízni benne,nagyon sok idő kell ahhoz,h valakit kiismerjünk.Én nekem viszont csak tf onon,volt lehetőségem megismerni őt,amit rosszul tettem.

Nem akarom én őt bántani,hisz valahol lelkifurdalás gyötör a dolog miatt,és ha olvassa e sorokat,arra kérem,h ne haragudjon rám,és kívánom,h találja meg a boldogságot.

Talán egyszer nekem is sikerül,h igazán boldog lehessek.

Pedig nem voltak nagy elvárásaim,csak annyi baj volt velem,h tisztaságmániás vagyok,és hasonló beállítottságú emberkével kellett volna kezdenem.

Azért azt még hozzátenném,h köszönöm a lányom apjának,h visszafogadott engem,nem sokan tették volna ezt meg.

Bár a viszonyunk nem felhőtlen,mégis sikerült ezek után,egy olyan baráti viszonyt kialakítani vele,amiben tudunk együtt élni.Ha boldogok nem is vagyunk,de a gyerek összetart bennünket,tudunk beszélgetni egymással,amit azelőtt nem mondhattam volna el.