Lehet nekem még újra jó nőm?

134-es az IQ-m. A zsenik közt a legtöbb a diszlexiás ez van. Viszont a reáltárgyaknál gimnáziumban is, elég volt fél nap az egész éves anyaghoz az ötösre egy szigorú tanárnál is.

A nők mindig kedvesének találtak. Az érzelmi IQ-m változó hogy működik, nehezen ismerem ki magam egy nők hangulat változásain az tény. Ha viszont padolón van egy lány nincs jobb társ nálam. Igaz ebben van tapasztalatom, több orvosi eset lányt is kihúztam a bajból. Jól tudok nyitni egy nő irányában. És nagyon szeretik az udvarlásom.

Csak részben nőttem ki a diszlexiám, mert igaz olvasni már tökéletesen tudok de a helyesírásom kritikán aluli.

Ami jó tulajdonságom van az Magyarországom, úgy néz ki semmit sem ér.

Mert kit érdek, ha okos vagyok, ha nincs diplomám?

Melyik nőt nem zavarja, ha egy pasiját rengeteg dolog érdekel, de egyikből sem tudd pénzt csinálni most? Végzetség vagy tőke híján. A női barátokat nem egyszer érdekli. A barátnő jelölteket ingereli, minek foglakozik egy pasi olyan dologgal, amit nem lehet pénzre váltani. etc, etc. A jó sztorik is csak az után érdeklik a lányokat, ha tisztázom, miből tartom el őket. Hát most kérem semmiből. . . .

Szívesen barátkoznak velem. De egy pénzes férfival vagy egy adonisszal vagy egy apuka jelölttel járnak mind.

ma 14:06-os A te nejed mit szól ahhoz, hogy te még tíz évig nem akarsz gyereket? Vagy ha gyereket akar tőled az más, csak akkor nem mértem a párhozamot. Én meglepődnék rajta, a sokkal hamarabb talpra állnék.

Abból gondolom, hogy okos vagyok, hogy az életben úton útfélen ezzel szekálnak? Nem. De akkor is így van. Ezért merem leírni. Viszont van annyi eszem, hogy ezen a téren ne mások véleményére, hanem a saját tapasztalatomra hagyatkozzak.

Abból látszik, hogy az ember sokat tudd. Hogy tudja mennyi mindent, nem tudd. - ez nem csak a műveltsége, de a fel fogó képességre is lehet alkalmazni.

És az önhitség a legbiztosabb csapda. Ráadásul az ész túl van értékelve az elmúlt pár száz évben.

Ki mondta, hogy nem számit a pénz nekem? Az írtam joggal. Hogy amíg volt azt hittem nincs semmi (személyes) bajom. És nem az irigység beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy zavar.

Hogy a nagy szegénységben hogyan kurvult el a társadalom, attól hogy csak kevés gazdag van.

Mert ez akkor is zavart, amikor én is inkább a gazdagok közé tartoztam, még ha csak mértékkel is.

És a hozzám mért lehetőségekhez képest ezen, azt hiszem a lehető legtöbbet, változattam.