Olyanok írjanak, akikkel történt ilyen már. Megbántátok, hogy otthagytátok a párotokat, mert nem volt szerelem, de később viszont megbántátok, mert nem találtatok senkit, aki úgy szeretett volna, mint az előző. Volt már ilyen veletek vagy hasonló?

Ilyenbe nem kéne reménykedned. Én is abba a hitbe ringattam magam egy ideig, hogy megbánja, de ha valakinek már nem kellesz, az nem fog visszajönni. Egy ideig élhetsz álomvilágba, de utána meg fogod bánni, hogy ilyen butaságban hittél. Csak az idődet pazarlod, és nem fogsz addig mást se megismerni.

Jól tudom milyen, velem is megtörtént. De mint mindenkinél, nálam is eljött az az idő, hogy pontot tettem a végére és folytattam/folytatom az életem. Nélküle.

És szerinted nekem mennyivel lett volna jobb az elmúlt egy év, ha állandóan azt vártam volna, hogy mikor jön vissza hozzám? És neked miért van olyan emberre szükséged, aki nem szeret viszont?

Hidd el, jópár hónapot elcsesztem azzal, hogy azt vártam mikor kopogtat be az ajtón. Feleslegesen. Mit is hittem én marha... Majd visszajön hozzám, mikor elmúlt minden... Ha nem szeret, akkor nem szeret. Ezt el kell fogadni. Tudom milyen szar érzés és tudom milyen, mikor úgy dobnak el, hogy szerelmes vagy. De túl sokáig ne reménykedj.

Azt megkérdezhetem, hogy mikor szakítottatok? Mert ha tegnap, vagy múlt héten, akkor érthető a kérdésed. Viszont hónapok múlva majd szépen feladod az egészet, mert látni fogod, nincs értelme.