Miért vagyok ilyen elképesztően hülye?

Együtt élek egy kedves, megbízható, figyelmes, humoros emberrel, akibe a mai napig őszintén szerelmes vagyok és aki a mai napig mindent megtesz értem, ezen kívül pedig annyit dolgozik, mint két ember összesen. Tényleg nem lehet panaszom.Én viszont mostanában nagyon feszült lettem (érzékeny, sértődős, kiforgatom a szavait). Nem tudom, hogy mi ez a folyamatos feszültség, de most is összevesztünk egy apró dolgon, ahol én voltam a feszültebb, ha nem feszegetem a témát akkor mindenki nyugodt maradt volna és nem tettem volna tönkre a mai napját sem. Odáig jutottam, hogy már az ajtón dörömböltem, amikor munkába indult (ma éjszakás). De úgy igazán, eszeveszetten. Akkor visszajött a lépcsőházból, kérdezte hogy végtére is mi bajom van. Én nem akartam válaszolni, talán nem is tudtam megfogalmazni igazán. Át akartam menni az előszobából a nagyszobába, de ő nem engedte, mondta hogy válaszoljak. Végül elbőgtem magam mint egy bolond, és ölelésében bőgtem tovább. Ezután amennyire lehetett megbeszéltük, felületesen. Mondtam, hogy menjen dolgozni, nehogy miattam rúgják ki. Megbeszéltük nagyjából telefonon, most úton van a munkahelye felé, mondtuk egymásnak, hogy "Szeretlek", stb, de ez így nem mehet tovább. Mit tegyek, hogy ne legyek ilyen érzékeny és ne legyenek ilyen kitöréseim? Nem akarom az idegrendszerét és a kapcsolatunkat sem tönkretenni. Most kedves volt és megértő, mondván hogy tudja, hogy ma egész nap érzékenyebb vagyok és alapból feszült, mert 27 napja késik a menzeszem de a tesztek negatívak, doki kézzel megvizsgált azt mondta nincs baba. Mindennél jobban szeretem a párom és nem akarom kikészíteni, nem akarok fájdalmat, feszültséget okozni neki. Még olyat is hozzávágtam, hogy látom "d...gásra jó vagyok, másra nem". Pedig ez nem így van... Szeret, tisztel és becsül, ahogy én is őt... De mit tegyek, hogy tudjam kezelni az indulataim? Nem szokott ilyen történni velem, régebben volt egy-két kapcsolatomban hasonló, de kevés ember tudta kihozni belőlem, hogy pl. dörömböljek az ajtón... Volt egy-két extrémebb húzásom is az egyik volt barátomnál, csak ott ő volt aki engem készített ki, itt viszont a páromra felnézek, tiszta szívből szeretem és úgy érzem, nem tudnék nélküle élni. Még most is így érzem, pedig nem tegnap óta vagyunk együtt... Kérlek segítsetek, mit tegyek, hogy kezelni tudjam az indulataimat, amik a mostanában fokozottan előforduló érzékenységemből és feszültségemből keletkeznek!?