Lányok, ti hogy vészelitek át, amikor szerettek valakit, és nem kelletek neki?

Én majdnem két évig szenvedtem emiatt... Egy vele történő beszélgetés segített, hogy túllépjek rajta.. Az annyira őszinte volt, hogy picit kiábrándultam, illetve láttam rajta, hogy boldog. Én pedig nem akartam tönkretenni a boldogságát...

Mindez nem rég történt, azóta van, hogy jól érzem, magam, de amikor nincs más, ami lefoglalja a gondolataimat, eszembe jut, de már nem fáj annyira az emlékezés. Nem is vágyódom eszeveszetten.

Nekem a másik, ami segített, az az írás volt

persze hogy volt ilyen... van is :)

még ront a helyzeten hogy nem csak úgy vakon döntöttem ugy hgy nekem ő kellene, hanem nagyon skoáig úgy nézett ki hogy ő is így akarja. ilyenkor szerintem a legjobb ha rehabolod magad. ülj be egy kád forróvízbe, gondold át az egészet, az érzéeseid, mindent, és határozd el (de komoylan is gondold) hogy mostantól nem akarsz rá gondolni, nem akarod szeretni. Aztán egyzserűen tüntess el mindent ami rá emlékeztet. képek törlés, stb. És egy ideig kerüld hogy találkozz vele. ez a legnehezebb, egyébként:D nekem is ez megy legkevésbé mikor tudom hogy ott a lehetőség...

és ami nagyon fontos... ne próbáld minden apróságba belemagyarázni a reményt. ha rádmosolyog az azért van mert jókedve van, és ne magyarázd bele hogy talán mégis...csak megnehezíti a dolgod, és egyátlalán semmi valószínűsége nincsh ogy így van. Sajnálom, ez durva így megfogalmazva tudom, átérzem hidd el... de csak így működhet.