Nem fogad el a barátnőm anyja olyannak, amilyen vagyok. De ez ellen nem tudok mit tenni. Folyamatosan leszól, és rágalmaz. Mit csináljak?

23 éves vagyok. Már lassan 1,5 éve együtt vagyok a barátnőmmel, ő 19. Nem olyan régen mutatott be a szüleinek, mert félt a fogadtatástól. Ő sokkal szerényebb körülmények között nőtt fel mint én, és ez miatt fenntartásai voltak,ezért is húzódott eddig.Én teljesen nyugodt ember vagyok, ritkán húzom fel magam valamin, és mindig ráérek. Soha nem sietek sehova, és semmivel.Ezért beszélni is ráérek.Szóval...ha olyanom van, vagy egy óra amíg elmondok egy mondatot. De ez engem annyira nem zavar, és általában másokat sem. De alap járaton sem beszélek valami gyorsan. Na amikor megismertem az anyját, nem tudok mit csinálni ha így beszélek, de egyből azzal jött a lányának, hogy tuti drogozom, és mivel be vagyok lassulva, szerinte nem csak füvezek.(Amúgy nincs semmilyen káros szenvedélyem.)Aztán azóta sem értette meg, hogy alapjáraton vagyok ilyen. Ennek egy pár hónapja, és nagyon rossz érzés, hogy ezért ítél el, és a családi hátteremből arra következtet, hogy nem tudom mire költeni már a pénzt, így inkább felszívom meg hasonlók.Lassan ott tartunk hogy annyira utál, hogy nem engedi át hozzám, és el velem a bnőmet. Hiába magyarázzuk nem érti, nem hiszi el. Mit csináljak?