Ha a barátomnál vagyok egy napig, neki kellene nekem a kaját "biztosítani"?

Köszi minden választ.

Az egyik válaszolónak. Én nem "várom el, hogy a barátnőm "kajáztasson"". Egyszerűen csak ha náluk vagyok vagy 4-5 óra hosszát (keveset tudunk találkozni, így ha talizunk, többet vagyunk egymásnál), akkor előfordul, hogy éhes leszek. Ők pedig gondolnak is erre - ez a természetes is szerintem - és jó szívvel kínálnak meg. Én pedig jó szívvel fogadom. Fordítva, ha ő van nálunk, a helyzet ugyanaz.

Köszönöm a többi eddigi választ is. Nem szeretnék dacos lenni vele, vagy "bosszúálló", hogy én rendelek valami finomat, és neki nem adok. Bár akkor talán tényleg észrevenné magát.

És nem vagyok anyagisa sem - egy valaki utalt erre a válaszában. De attól, hogy a barátom nagyon szegény, még nem kellene úgy bánnia velem, hogy ő hív át egész napra, és úgy csinál, mintha én nem ennék és innék, mint minden ember. Ha tényleg ennyire nincsen pénze, az lenne a normális, ha megkérne, hogy hozzak magamnak otthonról, amit szeretnék enni.

Legközelebb megbeszélem vele, hogy ha ez a helyzet, akkor csináljuk így. Vagy ha viszek alapanyagokat, akkor főzhetünk is közösen.

Nem vagyok anyagias, de ez olyan furcsa, ilyennel én még nem találkoztam. A barátnőmnek egyszer egy nagyon szegény srác volt a barátja. Mégis, amikor náluk volt, a srác főzött neki. Ha csak kenyérfasírtot is, de akkor is megosztották.

Nem az a gond, ha kevés pénze van, és egy zsömlét se tud venni nekem. Hanem az, hogy nem mondja, és olyan helyzetbe hoz, hogy legyek ott egész nap, de élelmem nem lesz. (ha már először mondta volna, vittem volna otthonról szendvicset meg egy kis kekszet.)

Meg beszélem vele.

Köszönöm a válaszokat mindenkinek.

Egyébként a leírtak után még eszembe jut, hogy az első randink is érdekes volt nekem. Elhívott egy sütire a cukrászdába. Odafelé (rendezvény volt a városban) megláttot egy sörsátrat, és mondta, álljunk ott meg, szeretne inni egy sört. (Kérdezte, kérek-e én is, de én nem kértem, nem vagyok nagy alkohol fogyasztó alkalmanként sem). Ő ivott egyet, addig beszélgettünk.

Aztán mondta, jó, akkor most mehetnénk le a folyópartra beszélgetni. És mentünk is. Süti elfelejtve, pedig eredetileg ott lett volna a randink.

Ebből az jön le nekem, hogy vagy nem is gondolt rám ilyen téren, vagy tényleg kevés a pénze, és jól is jött, hogy a sütit már nem kellett kifizetni.

És ez a részemről megint nem anyagiasság. Úgy is lehet jó a randi, hogy mindenki fizeti a maga részét. Az a furcsa benne, hogy nem is gondolt már rám utána.

De nem kombinálok többet, a kaja dolgot megbeszélem vele, hogy majd akkor viszek mindig magammal.