Mit tegyek? Hogyan viselkedjek?

A párommal 4 éve vagyunk együtt.Ő 24,és 21 éves vagyok.

Nem élünk még együtt,de már tervezzük.

Elég nagy a távolság köztünk,és neki a munkája is olyan h nehezen tud otthonról szabadulni,ezért én vagyok az aki többet megy náluk.

Viszont,az anyujával nem igazán szimpatizálok.

Az én szüleim vicces,kedves,barátságos emberek,de az övé hát inkább mogorvák,régimódiak.

Az anyja nagyokos,ő mindent tud,az apja úgyszintén.

Irányítani akarnak engem is azt vettem észre.

A páromat úgy kezelik mint egy tinédzsert,és ezt rossz látni.

Én nem vagyok egy nagyszájú,sokat beszélő lány,ezért is úgy veszem észre mintha rámszáltak volna.

Tudják,hogy úgy sem szólok nekik vissza.

A múltkor is a páromnak kellett önéletrajzot írni,ketten megírtuk,elolvassa az anyja és az apja,és kicsattannak.

Hogy ez mi,ez nem önéletrajz,meg hogy ha rajtam és a páromon múlik soha nem lenne kész.Na a párom anyja elővette a nagy tudását és ő diktált egy önéletrajzot,amilyet ő akart.

Nah,jó ezt lenyeltem!De sokat nyelek,és h kiborúl a bili,akkor azt a páromnak mondom,és persze neki sokszor nem tetszik h milyen véleménnyel vagyok.

Tudom,hogy bármit csinálok,teszek majd sosem leszek a szülőknek elég jó.

Nekem nincs diplomám,pénzem.

Mert anyósjelöltnek van diploma és pénzük is van.

Nem tudok egyszerűen beszélgetni vele,kettesben meg ha vele maradok frászt kapok,mert az a kínos csend,azok az 1 szavas válaszok.

Úgy van hogy ma mennék oda náluk,de már előre félek,nem szeretek a szülei miatt ott lenni.A páromnak nem merek adni egy puszit,ha a szülei ott vannak,mert olyan régimódiak és szerintem azt is ferde szemmel néznék.A viccelődésen sem mosolyognák el magukat,és még valami,hogy bárki mással el tud beszélgetni anyósjelöltem,mindenkit dícsér,csak még hozzám és rám nem volt egy jó szava.

De a párom nagyon vár,és hiányzik nekem is már 2 hete nem láttam.

El vagyok keseredve!

21/L