Annyira szeretem őt és nem akarom elveszíteni, de négy végigsírt nap után most nem tudok sírni. Miért van ez?

Ahogy már az előttem szólók is írták, nem lehet örökké sírni. A sírás nem más, mint valamilyen nagy veszteség elviselésének a segítője.

Nem tudok egyszerűbben fogalmazni: amikor sírsz, akkor a lelked "izzad". Ez van.

Az test izzadása természetes folyamat. (Alapból nem is bűzös, de ha valaki nem mosakszik, akkor nagyon büdös lesz.) A test hűti magát a bőrön át kipréselt vízzel, de ezzel együtt néhány méreganyagtól is megszabadul.

Amikor a lelked "izzad", akkor leggyakrabban, valami apró sérelem stresszét vezeted le így. És az ilyesmi jó, egészséges. De komolyabb esetekben, amikor nem elég kb. negyed-fél-egy óra sírás, mint pl. Nálad, na akkor...

... akkor szerintem, cselekedni kell, a stressz okát kell megszüntetned. Fújd be magad lelki dezodorral, vegyél fel pókerarcot, ne mutass érzelmileg sebezhető pontot.

Nem tudok egyszerűbben fogalmazni: mosd tisztára a lelked.

Ezután, megbeszélheted vele a dolgokat, vagy kompromisszumot köthetsz, vagy kényszerítheted rá, hogy Ő kössön kompromisszumot.

Cselekedj úgy, mint egy felnőtt. Ami kell, azt tartsd meg, ami nem kell, azt dobd el, amiről nem tudsz dönteni, azt pakold el későbbre.