Szerintetek még helyrehozható valahogyan?

Fél éve vagyok vele. L/22, F/25.

Az a gondom, hogy nem érzem, hogy lenne ebben a kapcsolatban tartalom. Én szeretem őt, és szívesen beszélgetnék, találkoznék vele többet. De mintha neki nem lenne igénye rá. Szerintem keveset talizunk, keveset beszélünk, és nagyon rossz, hogy semmi kedveset nem mond nekem soha.

3-4 naponta beszélünk átlagban. Ha gyakrabban írok neki, van, hogy nem válaszol, mert sokat dolgozik és fáradt. Azt mondja, nincs ereje gondolkodni sem. Felhív utána, de van, hogy csak pár nappal később. Van msn-je otthon, de nem vett fel, ott nem szeret beszélgetni. Még azt sem írja nekem elköszönésként, hogy "puszi". Ilyen szinten nem mutat semmi érzelmet. Az utcán nem szereti megfogni a kezem. Nem is törekszik rá, hogy gyakrabban találkozzunk, mint 2-3-4 hetente egyszer.

Mit gondoltok? Elhatároztam, hogy szakítok vele a hétvégén, mert bár ő a barátomnak tekinti magát, de szerintem ez így nem igazi kapcsolat. De olyan nehéz lenne...mert szeretem. De hogy ő szeret-e...nem tudom, soha nem mond semmit. Szerintetek ha megkérem, változtasson ezeken a dolgokon, akkor lehet ebből egy jó kapcsolat?

Vagy én vagyok a "túl tapadós", hogy nem elég, ha heti egyszer 10 percet beszélünk telefonon, meg ír egy nagyon rövid ímélt? Mert átlag ennyi szokott lenni a heti kommunikációnk:(. Azt mondja, fáradt, és nincs ereje esténként levelet írni.

De nekem ennél egy héten több mesélni valóm lenne. Ez túlzás szerintetek, hogy én azért két naponta, vagy legalább minden harmadik nap beszélnék vele, akkor is, ha fáradt?

Nem volt még előtte igazi kapcsolatom, így nincs mihez viszonyítani, nem tudom, "mi a normális". Ti ezt hogy látjátok? Rámászásnak tűnne a kérésem, hogy beszéljünk többet? ... bár igazából mindegy, mert ez így nem elég nekem...