Zavar, ha egy pasi nem elég talpraesett?

Szia!

Engem anyámék mindig arra neveltek, hogy idősebb, jómódúbb, gazdag, jól kereső pasikkal ismerkedjek, velük foglalkozzak, mert csakis ilyenekkel lehetek igazán boldog a jövőben. (Ez a hozzáállás részben érthető is, hiszen mindketten diplomás zsenik, jól keresnek.)

Csak vagyok én, 20-21 évesen, aki egyáltalán nem arra vágyok, hogy legyen egy milliomos férjecském, aki vesz nekem szép nagy házat, luxusverdákat, minden nap étteremben kajáltat, ésatöbbi. Bár egy évem van hátra a diplomáig, egyáltalán nem viselkedek úgy, mint egy művelt okostojás. Amit megtanultam, megtanultam, nem dicsekszek vele, nem hangoztatom, igazából nekem teljesen jelentéktelen, hogy lesz egy diplomám, nem leszek tőle se jobb, se rosszabb ember.

Volt egy hozzám hasonló beállítottságú barátom, 3 évig. Első nagy szerelem volt. Bár akkor még csak gimibe jártunk, ugyanúgy neveltek minket, sok közös témánk volt, ugyanolyan "műveltségi" szinten voltunk. És ha ma is együtt lennénk, ugyanezt tudnám elmondani, neki is egy éve van hátra a diplomájáig, csak más szakon. Okos, jómódú, kulturált fickó. De egyszerűen tutyimutyi volt. Nem értett semmihez, még a számítógépét is nekem kellett néha megcsinálnom. Takarítani persze tudott (felmosni és kiporszívózni). De amellett, hogy ipari analfabéta volt, személyiségileg is idegesített, mindenben nekem kellett döntenem, mindenben kikérte a véleményem, és ha én azt mondtam, hogy ez meg az nem jó, akkor az hirtelen szerinte se lett jó. Mintha nem lett volna önálló személyisége. És erre csak akkor jöttem rá, mikor már szakítottunk, és elgondolkoztam rajta, hogy miért is múlt el a szerelmem iránta. Hát ezért.

Most van egy 18 éves barátom. Se nem művelt, se nem jómódú, mondhatnám úgy is, hogy egy szegény kis szakmunkás parasztgyerek. Egy bulin ismerkedtem meg vele, 9 hónapja együtt vagyunk. Személyiségben gyökeres ellentéte a fent említett srácnak, és ez a dolog nekem nagyon tetszik benne. Van önálló véleménye, mer nekem ellentmondani, nem hagyja, hogy mindenben én döntsek, van saját akarata. Emellett gondoskodó is, már amennyire megteheti, mert nagyon szegény a családja, ő is az. Nagyon odaadó, nagyon tud szeretni, törődik velem. És hiába van saját akarata, fontos neki az is, amit én mondok. Az elektronikai dolgokhoz is ért, házimunkában is nagyon otthon van, főzni is tud, bútorokat tud csinálni, egyszóval bármit. És iszonyatosan boldog vagyok vele, hiába különböző neveltetésünk volt, hiába vagyunk különböző "műveltségi" szinten. Lehet nem tudok vele beszélgetni órákon át a reneszánsz kor fejlődéséről, de nekem nincs is erre igényem.

Persze lehet, hogy egyszer ennek a kapcsolatnak is vége lesz, és ha lesz egy utánalévő barátom, akkor azt fogom mondani, mint most a 3 éves kapcsolatomról, hogy "emiatt meg amiatt szerettem ki belőle". Szóval lehet, hogy nem is azok voltak az igazi igényeim, mint az előző kapcsolatomban, de az is lehet, hogy nem azok, amiket most megkapok. De lehet, hogy igen. Egyelőre nagyon boldog vagyok, és ez a lényeg! :)

Most a válaszok nagyon elszomorítottak... Én csak 14 éves vagyok még, de én is eléggé ügyetlen, egyáltalán nem gyakorlatias. De meg akarok változni, hogy alapvető dolgokat meg tudjak csinálni a ház körül, csak nem tudom hogy csináljam. Mert ha még ki is listázom a hülye fejemmel, hogy miket illene tudnom, akkor ezek teljesítése közben mindig akad 1 újabb probléma, mondjuk a bútorszerelés, én nem hiszem hogy meg tudnám csinálni... :(

Ne haragudj kérdező, de 14 éves fejjel még nem tudok hasznos választ írni, csak nem akarok újabb kérdést kiírni, remélem valaki itt ebben a kérdésben is elmondja, hogyan lehetnék én magam gyakorlatiasabb. Remélem sikerül megváltoznia a párodnak és elérsz valami eredményt a hasznos válaszokkal, sok sikert.

Utolsó válaszoló!

Te még ne ilyeneken gondolkozz, hanem tanulj! Ha mindenképp változni akarsz, akkor segíts többet a szüleidnek, nagyszüleidnek a házimunkában, ház körül, kertben, udvaron, attól függ mik a lehetőségek. És figyeld, hogy a nagyok hogyan csinálják, kérd meg őket, hogy tanítsanak meg rá.

Ha nem elég talpraesett egy pasi, én hozzá sem szólok, nemhogy még összejönni vele. Most kicsit megfordítottátok a szerepeket. Pont neki kéne vigyáznia rád, nem fordítva.

Dobd a csávót.

06:53as!

Az ilyen "férfiak", mint akit a kérdező is említett, azért lesznek ilyenek mert semmilyen fizikai munkára nincsenek rákényszerítve, és nem is voltak. Nekem nagyon sokszor kellett apámnak segítenem, de amikor szerelt én azt nem feladatként fogtam fel h segítsek hanem örömként hogy nézhetem mit csinál...nagyon érdekelt. Ennek ellenére mégis egyetemen tanulok (mondjuk elég férfias, gyakorlatias karon). A lényeg h érdeklődj minden iránt, és ne csak a gépezéssel meg netezéssel legyél elfoglalva. Nem tudom milyen helyen laktok, de csak van valami hely ahol apád szokott barkácsolni...menj vele és figyelj:D

A kérdezőnek meg: nem tudom így hogy tud élni a párod....akármi elromlik szerelőt hív? nincs jogsija meg ilyenek? Az ilyen nem férfi..elásnám magam. És egy ilyen mellett egy nő sem fogja magát soha nőnek érezni...