Ez szerintetek is bunkóság a párom családja részéről?

Már több mint 4 éve vagyok együtt a párommal, még külön élünk, de amikor csak lehet találkozunk, nálunk alszik, mosok rá mindig (mivel már ő is észrevette hogy az otthoni mosási folyamat elég trehány), kajával is rendszeresen megkínáljuk. Párom családjával nem vagyok túl jó viszonyba, azért mert a szülei nagyon zsugoriak, pedig megtehetnék, hogy egy-egy alkalommal engem is megkínáljanak, hogyha ott vagyok náluk és pl ebédelnek, vagy vacsoráznak. Nagyon kellemetlen a szitu, mikor pl tv-zünk és szólnak neki, hogy „gyere enni”.Páromnak is mondtam már, hogy nekem ez rosszul esik, de azt mondta hogy nem tud mit tenni, az anyja olyan amilyen, és hogy ő mindenkitől sajnál mindent. Az utóbbi időben úgy oldottam meg ezt a helyzetet, hogy nem mentem át náluk, hogy ne érezzem megalázva magam!! Legutóbb akkor voltam, mikor a párom testvérét köszöntöttük fel, de akkor sem kínáltak meg semmivel, ami nagy bunkóság. Párommal(30 éves) is előfordult már, hogy az ő szülinapjára sem csináltak semmi kaját (ellentétben a tesójáéra mindig-aki 25 éves-) és még én hívtam meg vacsorázni egy étterembe, és elég rosszul érezte magát, hogy nem kap semmit a családjától. Ennek ellenére párom mindig kedves az anyjával, próbál nem összeveszni vele, hogy elkerülje a vitákat, azért nem akar vitatkozni, mert azt mondja hogy azért jobb úgy otthon lenni, hogy nincs feszültség, de egyébként szeretne már elköltözni, hogy nyugis legyen az élete, de szerintem hogyha külön élnénk, továbbra is elnézni és teljesíteni az anyja ugráltatásait. (párom egyébként akkor van otthon, mikor hazamegy zuhanyozni vagy enni, vagy néha segít otthon valamit; a munkája miatt nagyon elfoglalt) Egyébként már beszélgettünk a jövőt illetően arról hogy később mi lesz? Hogy majd ő hazajár vasárnaponként ebédelni én meg majd otthon ülök a közös házunkban, mert a szülei bunkóak? Azt válaszolta erre, hogy majd akkor nem megy haza enni ő sem… bár ebben kicsit kételkedem…

Szerintetek mi tévő legyek? Továbbra se menjek át páromékhoz, hogy ne érezzem magam kellemetlenül? Vagy egyáltalán a párom részéről az normális, hogy nem próbál meg az anyjával beszélni hogy ez azért mégiscsak bunkóság?? (egyébként az anyja rendkívül vallásos) Vagy törődjek bele, hogy mostantól ilyen lesz a viszony közöttünk, és ne is foglalkozzak a családjával…???