Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

El fogom veszíteni, mit tegyek, hogy a szüleim másképp lássák a dolgokat?

Figyelt kérdés

Egy hónapja vagy0k együtt a barátommal. Anyámék nem nagy0n örülnek, mondván, sosem megyek haza, és nem foglalkozom velük eleget, és nem tanulok...szerintük. Közben magasan ez a félévem eddig a legjobb, sokkal többet tanulok, mint ezelőtt, csomót dolg0z0m, élem az életem, jól elvagy0k a barát0mmal, minden jó, csak ők ne szólnának bele mindenbe. Például, tegnap óta bőgök, mert úgy v0lt, h0gy ma lemegyek a barátomékhoz. TEhát bemutat a szüleinek, erre az én anyámék bejelentették, h0gy feljönnek, és meglát0gatnak, persze m0ndtam, h0gy nem kéne mert s0k a tanulniavaló...azért hazud0k mert nem engednének le. De ők azért feljönnek, h0gy bizt0sak legyenek benne, h0gy a kis pici lányuk itt van. És nem a barátjával. NEm hisznek nekem, azt hiszik nem tanul0k h0gy éjjel nappal kufirc0lunk pedig én p0nt nem 0lyan vagy0k, és még le sem feküdtem vele, mert azért egy hónap után nem. És ma mondtam neki, hogy nem mehetek le hozzád, mert a szüleim idióták, és nem örülnek neki, és hogy fel fgnak jönni. Persze ezt szerintem már nem hitte el nekem...én sem hinném...ez olyan felszínes mellébeszélés lenne számomra is, szépítése annak, hogy nem akar valaki valamit. DE én le akartam menni. ÉS én beleszerettem már annyira, hogy nagyon megviselne, ha elhagyna...és attól félek ez lesz, mert azt hiszi nem akarok lemenni hozzá. Mert egész eddig mondtam hogy lemegyek. Nem akarom ezt. És az a baj, hogy szerintem azt sem nagyon akarja elhinni, hogy az én anyámék ilyenek...tuti azt hiszi hogy csak kibúvót keresek.

Mit tennétek a helyembe? Hgyan lehet a szülők véleményét megváltoztatni?

Ja...döntő tényező az is, hogy egyke vagyok, és még nem volt ennyire komoly kapcsolatom. 20 vagyok, eddig csak ilyen pár hetes baromságok voltak, sosem találtam olyat akivel jó lenne, de ő most más,rá vártam, kell nekem, és szeretem. NEm akarok mást, de ezt anyámék hogy értsék meg? Hogy tudnám velük megértetni, hogy már felnőttem, és már nem ők az elsők számomra??? Elszakadtam a családtól, hagyjanak békén, had legyek boldog és had éljem az életem... De a legfontsabb, hogyan ne veszítsem el a barátomat?


2010. nov. 20. 10:42
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:

38 éves vagyok. És nekem már nagyon régóta nem szólnak bele a dolgokba a szüleim. Igaz én nappal suliban voltam, lyukas órák alatt szórólapoztam, éjszakánként pedig vagy a nyomdában vagy a chips-gyárban dolgoztam. Napi 3-4 óra alvás mellett végeztem el az egyetemet. És még élek. A diákmunkával pedig többet is össze lehet hozni, mint a "rendes" fizetés... A közlekedés fillérekbe kerül, rengeteg diákkedvezmény van, olcsóbb a kolesz mint az albérlet, stb.

Igaz, nekem volt célom amiért tudtam és akartam küzdeni. És azzal, hogy magamra voltam utalva rengeteg olyan dolgot elsajátítottam, amit "felnőttként" kellett volna. Ez a későbbiekben hatalmas előnyt jelentett az élet minden területén.

2010. nov. 23. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!