Jövőt alapozunk. Szerintetek így nem etikátlan? Csak szerintem?

A párommal lakásra gyűjtenénk, és tekintve hogy a hiteleket nem bírnánk évtizedekig nyögni (gyerekvállalás a nyomorba vinne) kitaláltuk, hogy párom külföldön dolgozik, mert félmilliókat keres, én meg itthon minimálbéren (hogybiztos bejelentett állásom legyen, és nehogy össze jöjjek egy gazdagabb külföldivel alapon)

A párom meg mivel a munkahelyen öregekkel van, meg igénytelen a kéró, minden baja van, annyit nyavajog és így a tetejébe már beteg is lett -nátha, de majd belehal:(

tehát a hisztijével együtt haza akar jönni itthon keresni a 150-200-akat én a minimált (vidéki város, jobb melohelyet évek óta nem találok, szakmai min-bér törvényben elő van írva, ha felhozom, hogy kérem, felvesznek mást, stb)

és olyanokat ír, hogy ott nem boldog, ez nem ő.

de könyörgöm! nem dolgozni ment ki???

már annyit zengtem neki, hogy ez ideiglenes, tartson ki, ne a bajait nézze, hanem a munka eredményét lássa, hogy lesz pénz, lesz lakás és csak MOST kell szenvedni, de olyan mint egy úri gyerek bedobva a mocsárba.

jelenleg feladtam, gyere haza, ha nem fogod megbánni, több ilyen esély úgy sem lesz, mert csak addig lehet ugrálni, míg nincs gyerek. de FEL SEM FOGJA miről papolok.

más azt is írtam neki, hogy intézem, megyek ki én is, kiveszünk albit, de nem, én maradjak.

Mi a véleményetek???

csak én látom rosszul, hogy ezt totál nem így kellene?

és ti mit tennétek? ilyen esetben hogyan alapoznátok???

ja 30 feletti fejjel.