Ezen ugye csak én tudok változtatni? Voltatok már így? Ha igen, hogy kezelted? (19/L)

Borzasztóan szerelmes vagyok...most érzem magam igazán imádott nőnek...az Ő szeretett barátnőjének:) Egy rossz szavam sem lehet a barátomra, tényleg érzem rajta, hogy fontos vagyok neki.

A gond csak az, hogy minden jelentéktelen kis rezzenésből már attól félek, hogy alábbhagyott a lelkesedése. 1,5 hete jöttünk össze, de már régebb óta randizgattunk gyakran. Szeretünk együtt lenni, a csók pedig...áhh. Nagyon rendes fiú, örülök, hogy van Ő nekem.

Csak itt van ez a rossz érzés, ez a félelem bennem, hogy mi van, ha kevésbé érez irántam? Ha már nem ragad meg minden lehetőséget, ha pl. leülünk egy padra, hogy egyből szorosan hozzám simuljon, már jönnek a kérdések bennem, hogy miért nem akar nagyon és azonnal érezni, ilyesmi...nem kívánja a közelségemet? Pedig sokat ölel, csókol.

Vannak hozzám hasonlók? :(