Hogy vegyem rá a barátom, hogy kicsit többet menjünk el itthonról?

Én fél évig bírtam egy ilyen srác mellett.Jómagam egy bulizós kiscsirke voltam,aki szeretett néha este leülni a koli kocsmájában beszélgetni,meginni egy-két sört,lazítani.Meg 1-2 hetente eljárkálni partizni.A barátom nem.Próbáltam elcipelni magammal.Aztán egyszercsak meguntam és elkezdtem nélküle bulizni járni,aminek hamar szakítás lett a vége.

Szerintem hagyd a srácot,és keress valaki olyat,aki pont annyira szeret mászkálni,mint te.Most még lehet bírod,de egyre nehezebben,az egész életedet meg te sem akarhatod egy katrocban tölteni.

Amúgy egy ilyen hétvégi kirándulós dologra sem lehet elvinni?Vagy tópartra?Nem kell a legnagyobb bulinak lennie tudom,csak ne otthon a négy fal között.

Két féle ember típus van a kimozdulás szempontjából (kirándulás, buli, nyaralás) egy aki megy egy aki nem.

Sokan a családból hozzák, lehetséges, hogy a mindig otthon ülő soha nem ment a szüleivel sehova, még egy vasárnap délutáni sétára sem. ìgy az az érték maradt meg neki, hogy az otthon ülés jó, elmenni minek. Igazábol a kimozdulás élményét nem ismeri, nem tudja mi az, lehet fél is tőle. Ha ennyire nem hajlandó kimozdulni akkor még égő vassal sem fogod tudni kimozdítani. Ha meg esetleg még is akkor meg szarul fogja érezni magát, és a te kedved is lehuzza.

èn menős típus vagyok, így eleve csak olyannal álltam szóba mindig is aki szeret kimozdulni.

nálam pont fordítva volt,nagyon nyugis típus vagyok, de volt egy csávóm aki igazi "üpartiféjsz"ü volt, és az volt a mániája, hogy azért nem szeretek bulizni, mert nem tudom milyen az igazából de ő majd megmutatja és folyton magával rángatott mindenféle buliba... hát naná hogy hamarosan a tököm tele lett vele. én nem bántam volna, ha egyedül jár el szórakozni, amúgy is szükségem van néha magányra, meg ha folyton együtt vagyunk, megunjuk egymást.

de azért biztos van valami program ami őt is érdekli, ne te határozd meg, hogy hova menjtek, hanem őt kérdezd!! valami csak érdekli őt is