A gyereknevelés mikor ingatta meg a kapcsolatotokat ?

Volt ilyen, amikor mást gondoltunk éppen erről -: arról, máshogy kezeltünk szituációkat, mit szabad, mit nem, stb.

De azért mindig lett egy közös nevező szerencsére, így csak kisebb megingások voltak.

Az esetek többségében nem maga a "gyereknevelés" ingatja meg a kapcsolatokat, hanem az hogy az adott pár nincs rá felkészülve lelkileg, mentálisan hogy mi fog történni ha egy kisbaba bekerül a családba.

Vannak romantikus elképzeléseik hogy milyen cuki, aranyos, gügyög, lehet cuki ruhákba öltöztetni stb, de az árnyoldalát mindenki inkább hárítja, nem akar belegondolni hogy milyen lesz éjszakázni ha például hasfájós lesz a gyerek.

Sokan azt hiszik hogy eddig kettesben volt egy nekik megfelelő életük, párkapcsolatuk, és pluszban most minden úgy lesz mint eddig csak nem ketten lesznek hanem egyel többen. De ez nem ilyen egyszerű.

Az anya is gyengébb a szülés után, plusz a gyerek sem úgy fog "viselkedni" ahogy azt megálmodták. Erre sokan nincsenek felkészülve.

A gyereknevelés az inkább már részletkérdés. Ki mit enged meg, kinek milyen a vallása, világnézete, értékrendje stb. De akiknél megbukik a dolog ott már előbb jön a probléma, nem a világnézetükön fognak összeveszni hanem a pelenkacserén meg azon hogy ki pisiltesse meg a kutyát mert vele már senki sem akar foglalkozni ha ott a gyerek is.

"Erre sokan nincsenek felkészülve."

Erre nem lehet felkészülni, agyalhatsz te előre akármennyit, akkor is benne van a pakliban, hogy tök más lesz, mint ahogy elképzelted.

Második gyerek érkezése után nem sokkal volt egy mélypont a kapcsolatunkban. Nem mondom azt, hogy megingatta, mert sosem merült fel még gondolati szinten sem, hogy esetleg jobb lenne külön, de azért több volt a súrlódás és a vita akkoriban. Nyilván az élethelyzet miatt, amíg 1 gyerek volt, addig sima ügy átvenni azt az egy gyereket az egyik szülőtől és adni neki egy kis pihenőt, de amint már ketten lesznek, akkor ugye egymás segítése abból áll, hogy gyereket cserélgettek, de olyan nem nagyon van, hogy egyikőtökön sem lóg senki és tudtok pihenni. Eleinte meg ugye amíg összeszokik a család, a baba/nagyobb gyerek napi ritmusa, egy rend a mindennapokba, az nagyon nehéz. Legalábbis nekünk az volt. Bizonyára a gyerekek habitusa is befolyásolja, a második gyerkőc kicsit tűzrőlpattantabb, mint az első volt valaha is, pedig ő sem piskóta :D

Túllendültünk rajta, most már megint minden szép és minden jó, de volt. Az viszont tuti, hogy nem a gyereknevelés maga okozta a problémát. A kialvatlanság, az a fajta kimerültség, ami nem múlik el egy-egy nyugodt hétvége után, a folyamatos készenlét, hogy nem lehet egymással két mondatot váltani nyugodtan, nincsenek randik, idő egymásra, saját magunkra, stb, ezek abszolút megterhelik az embert, ha olyan élethelyzetben van, akkor ehhez nem kell gyerek vagy párkapcsolat sem.

9 állj már le ennek a gyökér kérdésnek az állandó linkelgetésével. Egyébként se az a kérdés hogy az új pasi hogy s mint, hanem a házasság amibe a közös gyerek érkezik.

Elárulnád hogy ez a kezdeti munkásságod idejéből való, vagy még hat évnél is régebb óta hisztizel itt hogy hogy akarod megverni a képzeletbeli nőd gyerekét? 😅