Ha nem segít akkor nem igazi férfi?

"nem anyagi segítséget várnék, ... Én úgy gondolom fordított helyzetben igen is segítenék kitalálni valamit, pl azt hogy kölcsönadok es vissza adja 2 részletbe,ne mondja senki hogy a kolcson az lehuzas!

Szóval pénzbeli segítséget vársz tőle, vagy legalábbis jól jönne.

Amíg te mással vagy, ne várj (csak!!) anyagi segítséget.

Egyedül kell megoldanod, akár egy (lehet, hogy közös) szobabérlettel.

Kérdező! Ne legyél öngyilkos!

Egyébként azt a szitut képzeld el amikor valakinek toxikusak a családtagjai és ő onnan nem tud szabadulni.

Akkor az jobb helyzet? Hiába van családja ha kicsinálják idegileg, lelkileg, anyagilag, érzelmileg zsarolják, mártírkodnak, vagy a lakhatással tudják zsarolni stb. Nagyon sokan pont a családjuktól nem tudnak szabadulni. Az sem jobb helyzet mint a tiéd.

Sajnos ilyen világot élünk, ahol sokan csak használni akarnak, ha másért nem akkor lelki szemetesnek vagy szexre.

És hab a tortán, hogy ha te valakinek sokat segítettél és időközben neki jobban megy a sora, jó munkája van, magasabb életszínvonalon él, akkor rögtön elfelejti hogy ki segített neki hogy addig eljuthatott.

Nem mondom hogy kötelező segíteni, de ilyenkor mutatkozik meg az emberek igazi személyisége. Akár évtizedes kapcsolatok ezek, és még csak nem is pénzbeli segítségről van szó sok esetben. Akinél jó megy a szekér az sokszor elfelejti hogy honnan jött, ki állt mellé amikor kellett (mások akkor nem támogatták).

Ezen az oldalon meg eleve ne várj megértést, empátiát!

Ha valaki párkapcsolatban él vagy házasságban az el sem tudja képzelni hogy egy tartós betegség vagy munkanélküliség esetén milyen lehet egy egyedülállónak. Mert neki ugye rögtön ott van a házastársa/párja keresete, segítsége, vagy az összetartóbb családoknál a szülők, testvérek segítenek.

Az ehhez hasonló próbálkozásoktól nekem az aranyásó-detektorom komolyan bejelez...

Félreértés ne essék: én mindig önzetlenül segítek - anyagilag is - annak, akivel szeretjük egymást. Viszont ki nem állhatom azt, aki a pénztárcám, vagy a lakhatás miatt "szeret".

A kérdésben felvázolt helyzettel pedig több probléma is van.

1.: Nem szimpatikus a manipulatív, már-már zsaroló hozzáállás. Márpedig jelenleg erre látunk egy szép példát. Ez a "ha nem ugrál úgy, ahogy én fütyülök, akkor nem igazi férfi" egy elég arrogáns, és manipulatív hozzáállásra vall.

2.: Elvárom, hogy a leendő páromnak is legyen legalább egy minimális tartása, és legalább egy minimális mértékben ő is igyekezzen tenni azért, hogy jobb legyen.

3.: Ennek az egésznek rémesen kihasználás-szaga van...

4.: Nem szeretem a tisztességtelen játszmákat. Előbb legyen vége az aktuális kapcsolatának, szakítson, zárja le, és utána lehet arról beszélgetni, hogy mi, és hogyan legyen köztünk.

5.: Bár nyilván az élet ezt felülírhatja, de normális körülmények között nem tartom szerencsésnek a túlzott rohanást. Szóval előbb ismerjük meg egymást, és ha már mindketten szerelmesek vagyunk, és kellően meg- és kiismertük egymást, akkor kerüljön szó az esetleges összeköltözésre.

#23: Ez a legszebb. Először fogadkozik, hogy ő nem anyagi segítséget vár, utána meg mégis anyagi kölcsönre ácsingózik.

Egyik szavával üti a másikat.